Munkásnevelés - munkásképzés [antikvár]

Hazánkban a szocialista alapokon nyugvó szakmunkásnevelés negyedszázados jubileumát egyidőben ünnepeltük felszabadulásunk harmincadik évfordulójával. Ha felidézzük az eltelt évtizedek történelmét, megállapítható, hogy a kiképzett szakmunkások százezrei a társadalmi-gazdasági fejlődésben mindig alapvető szerepet töltöttek be. Teljes biztonsággal állítható az is, hogy nemcsak felszabadult népünk három évtizedes történelmének, hanem a szakmunkásnevelés huszonöt éves múltjának továbbvihető öröksége is igen gazdag, gazdagabb, mint ahogy azt gyér irodalma láttatni engedi. E negyedszázad alatt tanultuk meg, hogy a szakmunkásképzésben nemcsak célszerűen, szakszerűen és termelékenyen dolgozó munkásokat kell képeznünk, hanem őket olyan emberekké is kell nevelnünk, akik hű állampolgárai a szocialista hazának, akikben elevenen él osztályuk öntudata és munkaerkölcse, akik az egész társadalomért tudnak és akarnak dolgozni és akik a szocialista közösség erkölcsi normái szerint élnek. A társadalmi haladás eredményei és ezzel összefüggően a szakmunkásnevelés fejlődése tették lehetővé, hogy a szakmunkásképző iskola 1969-ben, a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény alapján törvényesített alapokkal a magyar közoktatási rendszer szerves részévé vált, teljes iskolai rangot kapott. E törvényes intézkedés a valóságos és konkrét munkára nevelésnek, a szocialista munkásnevelésnek adta meg az őt megillető helyet, egyszersmind megnyitva előtte a további fejlődés új lehetőségeit.