Országos Felsőoktatási Kalauz 2007 [antikvár]

Előszó Életünk meghatározó pillanatait - bármily gyorsan következnek is be - hosszú út előzi meg. A nagy tettek sosem kósza gondolatokból születnek, hanem komoly elhatározásból. Jól ismerjük az egykönyves szerzők esetét, akiknek egész életművük csak előkészület a nevüket halhatatlanná tevő műalkotáshoz. De nem kell a távolba nyúlnunk a pátosszal teli példákért. Mindenkinek megvannak a maga nagy dobásai, egyéne válogatja, ki mit tekint annak. Vannak olyan élethelyzetek, amelyek tálcán kínálják a nagy kiugrás lehetőségét. Ezek közé tartozik a középiskola elhagyása, a jól ismert közhely: a kilépés a nagybetűs Életbe. Ebben az időszakban hozott döntéseink meghatározzák nem csupán a ránk váró négy-öt következő esztendőt, hanem további életünk irányát is. Érdemes ezért a lehető legnagyobb esélyt adni magunknak a sikerhez - azaz köznapi példát említve -: készüljünk kitartóan az érettségire-felvételire, ha továbbtanulni vágyunk. Azok, akik könnyedén veszik az akadályokat, sok munkát fektetnek a megelőzésbe. A „mindent megtettem" érzése ugyan még nem kárpótol az elszalasztott lehetőségekért, de jó tudni: nem az a baj, ha elsőre nem sikerül, hanem az, ha másodjára nem próbáljuk meg. Miután megfogadtuk a tanácsot, a történet folytatódik. Az új tanévet egyetemi hallgatóként kezdve összetettebb, nagyobb erőfeszítést igénylő kihívásokkal kell megküzdenünk, ami diplomával a kezünkben sem szűnik meg. A sikeres felvételi tehát a nagy dobások közül csak az első lehet, és az egyetem falait elhagyva sem vár ránk a bársonyszék. A mesékből azonban már jól tudjuk: a legkisebb fiúnak is hét próbát kellett kiállnia, hogy elnyerhesse a királylány kezét. Jelenleg több mint 160 ezer továbbtanulni vágyó fiatal jár a próbatételek első állomásán. Ezért kívánunk segítséget nyújtani, hogy a legjobb módszerekkel készülhessen mindenki a számára leginkább testhezálló pályára.