Pedagógusképzés "a magyar bolognai rendszerben" - CD-vel [antikvár]

BEVEZETŐ A DOKUMENTUMGYŰJTEMÉNYHEZ A magyar felsőoktatást a bolognai reform gyökeresen átalakította. Az első Orbán-kormány a többciklusú lineáris képzés meghonosítására akkor vállalt kötelezettséget, amikor e nagy váltásnak két fontos előfeltétele már létrejött: az intézményi integráció és a rugalmas tanulmányszervezés kreditrendszerének bevezetése. Ezek a roppant újítások le is kötöttek annyi irányítási és intézményi energiát, hogy az európai integrációt kísérő reformnak már csak Magyar Bálint liberális oktatási kormányzata veselkedett neki 2002 után, mégpedig azzal az elszánással, hogy az utolsók közül az elsők közé kerül a bolognai reform értelmezésében és kivitelezésében. A felsőoktatási intézmények - és az ezek önszerveződését képviselő Magyar Rektori Konferencia, illetve Főiskolai Főigazgatók Konferenciája - tevékenyen közreműködtek a többciklusú képzés víziójának kidolgozásában, elsőként a három-, három és féléves alapképzés bevezetésében (az osztatlan jelleget megőrző orvos- és jogászképzés szigorú kivételével). A pedagógusképzés (talán túlságosan is) széles területén a többciklusú képzés meghonosítása különösen nagy változást jelentett. A német-osztrák (majd szovjet) történeti kapcsolódások nyomán itt jól kiépült főiskolai szisztéma elégítette ki az alapfokú/általános közoktatás pedagógusszükségletét, ugyanakkor a tudományegyetemek (a bölcsész- és a természettudományi karok külön-külön a maguk módján) elsőrendű feladatuknak tekintették a nagy volumenű közismereti tanárképzést, e főiskolai-egyetemi kettősség a szakmai tanárképzésben is jelentkezett. Az elágazó (főiskolai-egyetemi) utak átszabása egymást lineárisan követő ciklusokká nyilvánvalóan nagy intellektuális és szervezeti kihívást jelentett. Ugyanakkor két további erőhatás is érte a pedagógusképzést: egyrészt belső törekvés volt a szétesett heterogenitás ellenében az egységes tanárképzés megvalósítása (amelynek fontos előkészítő lépése volt a 111/1997-es kormányrendelet), másrészt a közoktatás szakmai, intézményi, oktatáspolitikai képviselői különböző tónusban, de ismételten felléptek azért, hogy a pedagógusképzés hatékonyabban szolgálja a nagyban változó közoktatást és ermek érdekében újuljon meg tartalmában és módszereiben. A pedagógusképzési területen mindennek nyomán számos elgondolás jelentkezett, ütközött, ugyanakkor itt minden más képzési szférához képest nagyobb szükség volt átfogó tervre és szabályozásra, a rész-érdekű intézményi kezdeményezésekre ilyen lényegi és ilyen léptékű reform esetében kizárólagosan nem lehetett hagyatkozni. Ennek a felismerésnek jegyében létesítették és működött két kormányzati ciklusban, 2003 és 2010 között, a Nemzeti Bologna Bizottság Pedagógusképzési Albizottsága, amely a hazai reform koncepcióját