Tanítóképző intézetek tudományos közleményei V. [antikvár]

VÁROSI 6—10 ÉVES TANULÓK SZABADIDEJÉNEK FELMÉRÉSE ÉS PEDAGÓGIAI HASZNOSÍTÁSA Dr. Kiss Tihamér intézeti vezető tanár, Debrecen Hat éves korig a gyermekek legjellegzetesebb élettevékenysége a játék, míg a felnőtteké a munka. A közbeeső időszakban a tanulás. A tanulás kezdetben lehet játékos, de előbb-utóbb kiderül, hogy ez is komoly, intenzív munka, amely éppúgy, mint a felnőttek munkája, pihenést, felüdülést igényel. Ezek szerint hat éves kortól el egészen az iskolai tanulmányok befej eztéig a munka és pihenés, a tanulás és felüdülés, az iskolai tevékenység és szabadidő ritmusában halad az emberi életfolyamat, mint ahogyan így folyik felnőttkorban is a nyugalomba vonulásig, amikor újra teljes szabadidővel rendelkezik az ember, mint hat éves korig gyermekkorban. Kétségtelen, a gyermeki személyiség fejlődésére a legnagyobb hatást az iskolai keretekben folyó céltudatos, tervszerű és rendszeres nevelés és oktatás, illetőleg ennek folyamán kifejtett gyermeki tevékenység, a tanulás és a közösségi magatartás gyakorolja, mégis a szabadidő helyes felhasználása folyamatában létrejövő személyiség formáló tényezőkről sem szabad elfeledkeznünk. „Ma már mindenki felismeri — írja Jáki László ,Szabadidő és pedagógia' c. cikkében — hogy a tanulók szabadideje így vagy úgy megszabja az iskolai munka eredményességét, a tanulók értelmi és testi fejlődését." (Köznevelés. 1965. 538.) 1. A tanulók szabadideje fogalmának tisztázása A tanulók szabadideje fogalmát nem könnyű meghatározni. Legkönnyebb üyennek minősíteni mindazt az időt, ami az órarendszerű oktatáson és ezzel szoros kapcsolatban az otthoni (vagy napközi otthonban, intemátusban, tanuló szobában) tanuláson, házi feladatok végzésén kívül van. így a nem kötelező foglalkozásokon kívül eső idő lenne a szabadidő, ami passzív pihenésre (alvás, beverés) és aktív pihenésre (kulturált szórakozás) tagolódik. Ez a nagy vonalú megjelölés és osztályozás azonban nem fedi tartalmi jegyeiben a valóságot. Mert önként váUalja ugyan a tanuló a szakköri, sportköri, az úttörő foglalkozást, de ezeken kötelező a megjelenés és kötelező a foglalkozás. Ezenkívül akad kötelező olvasás, kötelező iskolai kirándulás, tanulmányi út, társadalmi munka, és van mindennap kötelességszerűen végződő házimunka, bevásárlás. Ugyanakkor egy sereg nem kötelező foglalkozás, mint a tv nézés, rádióhallgatás, olvasás, valamely tantárggyal kapcsolatos „hobby" jellegű foglalkozás, nemcsak szórakozás, de egyben tanulás is. Hogy valami tehát munka-e vagy szórakozás, a belső állapottól, beállítottságtól függ, szubjektív megítélés tárgya. Meghatározásra és a nap 24 órája különböző tevékenységének osztályozására viszont egy olyan jellegű felmérésnél, amely alapul szolgálhat a gyermek napi elfoglaltsága számbavételére, szükség van, mert eimek alapján lehet célszerűen és tudatosan megszervezni a gyermek személyisége fejlesztésére irányuló hatásokat. Az ilyen gyakorlati cél érdekében a tanulók napi 24 óráját az alábbi részkategóriákra helyes tagolni. 1. Létszükségletek kielégítésére fordított idő. Ide soroljuk az alvásra, étkezésre.