Bővebb ismertető
A nyolcvanas évek végén az oktatási alrendszer szűkebb és tágabb társadalmi környezetében olyan nagy horderejű változások történtek, melyeknek determináló hatása alól a közoktatási szféra egésze sem vonhatta ki magát. Mivel a globális, a regionális és a lokális szint meghatározó történései szinte egy időben, egymásra torlódva zajlottak, a hozzájuk való alkalmazkodás szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. Az ezredvég legkomolyabb globális kihívását az oktatási rendszer számára minden bizonnyal az információrobbanás, a modern informatikai eszközök és a világháló használatának pedagógiai konzekvenciái jelentik. Elég, ha közülük az információhoz való gyors és könnyű hozzáférés miatt a - jelenlegi iskolai tudás lényegét jelentő - „mi tudás" relatív leértékelődését, a „hogyan tudásoknak", az információkezelés képességeinek, a kommunikatív kompetenciának, általában az „eljárási tudásoknak" a felértékelődését; a hagyományos pedagógusszerep - melynek lényege, hogy a tanár a tudás birtoklásából fakadó hatalmi helyzetben közvetíti a tudományokból derivált igazságokat - átalakulását egy lehetséges új - a tekintély alapú konformista igazodást meghaladó autentikusabb személyiség kialakulását biztosító - tanulói szerep kiformálódását említjük.