Tudományos diákkör az általános iskolákban - Zalabér szerepe az első 10 évben [antikvár]

38 évvel korábban, még 1971-ben Pedagógiai jegyzetek műveltségről, tudományról címmel vetettem fel a tudománnyal ismerkedés, a tudományművelés kérdéskörét az iskolában, mai szóval a tudomány pedagógia kimunkálásának lehetőségét. Mottóként 1971-ben Madách Imre sokak által ismert, bár a 21. században már kevésszer idézett vallomását írtam cikkem elejére: „Mi a tudvágyat szakhoz nem kötők, /Átpillantását vágyjuk az egésznek. ". Amikor jegyzeteimet 37 évvel ezelőtt megfogalmaztam, tudatában voltam az alábbiaknak. Filozófia és műveltségelmélet nélkül iskola nem képzelhető el, ahogyan nem képzelhető el iskola a 21. században a tudományt reflektív módon vizsgáló tudománytan diszciplína nélkül sem, tehát anélkül a diszciplína nélkül, amely a tudományrendszertannak, a tudománytörténetnek, a tudományelméletnek stb. méltó helyet biztosít a tudomány ápolás, a tudományfejlesztés, a kutatásmódszertani felkészültség, mai szóval alkotói kompetenciák elsajátításával. A kérdés 1971-ben számomra az volt: lehetséges-e a kötelező iskolázás keretei között a tudomány egészét, annak reflexióját jelentő tudományelméletet és a tudománytörténetet, valamint a kutatás kérdéseit átfogóan leíró kutatásmetodológiát egy olyanféle iskolázás érdekében mozgósítani, amely a tudomány és a kutatás eredményeit nemcsak a kiválók, nemcsak a tehetségek számára teszi elérhetővé, hanem az iskolás népesség minden tagja számára. Másként fogalmazva: az izgatott kezdő pedagógusként, később kezdő kutatóként, miként lehetséges a tudományra és a kutatásra vonatkozó ismeretek beillesztése a kötelező iskolázás keretei közé úgy, hogy az minden iskolás számára műveltséget, filozófiai reflexiót biztosítson, ugyanakkor olyan szellemi elmélyülési lehetőséget is adjon egy-egy kutatási tárggyá tett probléma megoldásához, amely az iskola és az iskolás gyerek és fiatal életét könnyebbé, elviselhetőbbé, személyesebbé és humanizáltabbá teszi.