Útkeresők [antikvár]

Az iskolarendszerű felnőttoktatás történetét még nem írták meg, de a dokumentumok alapján ezt bármikor, a közeli és távoli jövőben egyaránt megtehetik. Azonban - és ezért szerencsésnek mondhatjuk magunkat - még köztünk vannak azok, akiknek kulcsszerepe volt abban, hogy az oktatásnak ez a többnyire mostohán kezelt területe olyanná vált, amilyennek ma látjuk és ismerjük. Tudásuk, tapasztalatuk beépült mindannyiunk tevékenységébe, de a "megélt történelem eseményeiről" - a résztvevők és a szemtanúk jogán - csak Ők beszélhetnek. A kérdező nem volt könnyű helyzetben, hiszen tudta, a műfaj jellegéből következik, hogy okot adhat kételkedésre, sértődésre, haragra, továbbá alkalmas arra, hogy újraélesszen korábbi ellentéteket, s mindenképpen vitára ingereljen: vajon ki és miért került be, illetve ki és miért nem került be a kötetbe. Ami ez utóbbi problémát illeti, erre viszonylag könnyen tudunk felelni. A módszer egyszerű volt: feltérképeztük azokat a területeit a felnőttoktatásnak, amiről úgy gondoltuk, hogy tartalmaz annyit, amiről érdemes és hasznos beszélni. Ezt követően pedig megkerestük azt az egy embert, akiről úgy gondoltuk, hogy az adott területen tevékenysége történetileg jól megragadható, és ezért neki "ott és akkor" véleményünk szerint meghatározó szerepe volt. Nem készültek klasszikus interjúk abban az értelemben, hogy előre meghatározott kérdésekre kértük volna a válaszokat, hanem hagytuk magunkat sodortatni a múltból feltoluló eseményekkel. A szöveghez, ami ily módon született meg, lábjegyzeteket illesztettünk, egyfajta kommentárként. Ezek néha útmutató lexikális adatok, néha a kérdező szubjektív megjegyzései. Köszönet illet mindenkit, akinek szerepe volt a kötet létrejöttében. Elsősorban azoknak tartozom hálával, akik felkérésemre nem mondtak nemet, és vállalták az egyáltalán nem könnyű, de mindenképpen felelősségteljes "visszaemlékező" szerepét. Külön köszönettel tartozom Csorna Gyulának, aki a készülő kéziratot több alkalommal átolvasta, a szükséges helyeken jegyzetekkel látta el, és legfőképpen azért, mert pótolta gazdag ismeretanyagával, tudásával azokat a hiányosságokat, űröket, amelyekkel a lexikonok, kézikönyvek forgatásakor találkoztunk. Továbbá köszönettel tartozom Vedovatti Anildonak, aki energiáját és idejét nem kímélve dolgozott azon, hogy ez a kötet megjelenhessen.