Vitairat az 1970-es 1980-as évek felsőoktatásáról II. [antikvár]

Részlet: /I./ E gazdagodás lehet pszichológiai tudatosságból fakadó (BUDA, 1984); alapulhat immanens tapasztalaton (SZUHOMLINSZKIJ, 1975); antropologikus és filozofikus színezetet ölthet mai polgári egzisztencialista elméletek hatására (BÁLINT, 1980); nyelvét tekintve torzulhat, módosulhat (KOZMA, 1974). Sokan nosztalgiából gondolnak ezen általános módosulások közepette a régi úgynevezett tudós tanár személyére Magyarországon is. E nézetet nem mindenki osztja. Van, aki a tudós, tudományt író pedagógus szükségszerű elmagányosodásáról beszél, s arról, hogy a kutatás elbürokratizálódott a tanár számára is, aki legtöbbször végül csak önmagának ír (WEIDEMANN, 1983). /2./ Az osztályközösség és a közösségi beállítódás e kérdés egyik izgalmas kulcspontja (HUNYAOYNÉ, 1973); a másik abba az empirikusan előállott kísérleti sorba illik bele, amelyben a magyar NÉKOSZ-kísérlet éppúgy benne van, mint Martin Buber, a Bauhaus közösségi önformáló kísérlete, bizonyos értelemben Ivan Illich. Nyugaton, Angliában olyan alternatív nevelési kísérletbe kezdtek bele, amely a személyiség érzelmi, értelmi, akarati együttes fejlesztésén alapulna, azokra motiváló humán tárgyakkal. E kísérletek különböző néven futnak. Eredményeikről korai lenne bármit mondani (MIDGLEY, 1978). A marxizmus a személyiségelmélet kibontakoztatásával, más személyiségelméletek ütköztetésével, az ifjúkor sajátosságai felől is közelítve igyekszik választ adni az itt felmerülő kérdésekre (SÉVE, 1971; JAROSZEWSKI, 1974; HORVÁTH, 1978; KON, 1979; ARHANGELSZKIJ, 1982; HORVÁTH -MAŰZIKNÉ - PETRIKÁS, 1982). /3./ Ilyen könyvek, cikkek bőségben találhatók nálunk is. Rám személy szerint a problémamegoldó gondolkodás különböző vetületeit kutató, érzékelő munkák hatottak (KUHNERT, 1973; LÉNÁRD, 1978); a pedagógiai célelmélet nevelésfilozófiai disszertációban tükröztetése (MIHÁLY, 1972). Ezeknél átfogóbb, de csak a nyugati irányzatokat tárgyaló munka a curriculum elemzéséről, a curriculum értelmezéséről Heyman munkája, aki megkülönbözteti a tanár-diák interakciókra koncentráló kutatók, pl. Rist, Nash, Green, és a 311