Játszd meg magad [antikvár]

„Mutasd meg azt az embert, akiről biztosan tudod, hogy az élete már fiatal korban vakvágányra jutott. Én ezer érvet sorolok fel arra, hogy csak a véletlenen múlt, amiért nem te vagy a helyében." Egy nevelő intő következtetése kívánkozik e könyv élére, amelyben a szerző boldogan vállalná, hogy az „ezer én" közül legalább néhányra felhívhatná azok figyelmét, akik semmit sem bíznak a véletlenre a jövő nemzedék kialakításában. A kor mintákat kínál. S ezzel együtt a választás lehetőségét. De minthogy az ember a léte során voltaképpen a remény és az elutasítás választását gyakorolja, a hazárdjáték kísértésétől nehezen szabadulhat. Az alkohol, a drogok, a rövidlejáratú eufória keresése előbb-utóbb ugyanoda vezet, ahová a megoldhatatlannak tűnő problémák elől való menekülés illúziója: a választás vesztesei közé. Ne keressen receptet az olvasó ebben a könyvben az elutasítás gyakorlására, mert ilyesféle útbaigazítás nem is létezik. Senki sem kínálhatja azt a vértezetet, amelyet csak föl kell adni a leginkább veszélyeztetett serdülőkre, s aztán várni, hogy lepattanjon róluk a kor minden csapása. A korszerű nevelés a teljes életre készít fel. A szaktudás mellett, de nem alárendelten, az emberi minőség erősítésére is törekszik. Ám azt is tudjuk, hogy a fiatalok erkölcsi igényeinek és egészséges önérzetének gazdagításában - éppen az oktatás fokozódó terhei miatt - nem beszélhetünk teljes sikerről.