A pedagógiai rendszer [antikvár]

Bevezetés A különféle szellemi és fizikai tevékenységek területén a társadalmi fejlődés kedvező esetben kettős hatással jár. Egyrészt egyre több segédeszköz áll a munkát végző ember rendelkezésére, amelyek felszabadítják őt a mechanikus munka alól, s ezáltal megkönnyítik, hatékonyabbá, termelékenyebbé teszik a munkáját. Másfelől viszont lehetővé teszik a számára, hogy felszabaduló energiája olyan alkotó tevékenységben öltsön testet, amel)nre csak ő, csak a jól képzett szakember, az adott helyszínen működő ember képes. Az emberi tevékenységet ily módon segítő eszközök használata egyfelől az alkotó jellegű tevékenység szerepének növekedését eredményezi, másfelől megkívánja azt, hogy az alkotó embert folyamatos képzésben, támogatásban részesítsék. A pedagógiai, tanítási tevékenység fejlődése is az előzőekben felvázolt tendenciát követi - szerencsés esetben. A tanulóval vagy tanulócsoporttal szemben álló, kizárólagosan saját korábban szerzett szaktárgyi és pedagógiai tudását felhasználni képes tanár lehetőségei jelentős mértékben kitágulnak akkor, amikor az ismereteknek már nem csupán 6 a forrása, hanem megjelennek a tankön3rvek, a szemléltető, a kísérleti, a munkaeszközök. Ennek a több évszázados fejlődésnek jelentős felgyorsulását eredményezték a 20. században megjelent oktatástechnikai, majd informatikai eszközök. További jelentős változást idézett elő a rendszerszemlélet térhódítása, az oktatócsomagok, a curriculum jellegű tanterv, a programcsomagok megjelenése. Ennek a változásnak a lényege az volt, hogy a pedagógia és a korszerű technika eredményeit a pontosan meghatározott oktatási-nevelési célok elérése érdekében olyan módon használták fel, hogy minden eszköz, információhordozó lehető legjobb minőségben készüljön el, minden eszközt ott és úgy használjanak fel az oktatás folyamatának jól átgondolt rendszerében, ahol és ahogyan a legjobban tud hozzájárulni a célok eléréséhez. A múlt század közepétől ilyen szemléletben kidolgozott oktatócsomagok, programcsomagok sok tekintetben segítették az oktatómunka színvonalának emelését, hiszen jól átgondolt rendszert alkottak, és olyan jó minőségű, korszerű pedagógiai szemléletet tükröző eszközöket adtak a pedagógusok kezébe, amilyeneket helyileg előállítani nem lehetséges. Gondoljunk csak az oktatófilmekre, animációkra stb. Ez az eszköztár azonban több veszélyt is hordoz magában. Elsőként említhetjük azt, hogy nehezen reagál az új ismeretek, az új tudás, az új módszerek megjelenésére. A nagy költséggel, hosszas fejlesztéssel előállított, drága anyagokban megtestesült anyagokat (filmeket, videókat, hangfelvételeket, kön3rveket és egyéb eszközöket) a fejlesztők és a gyártók nem szívesen módosítanak, hiszen ez jelentősen növeli költségeiket, csökkenti profitjukat. Mindennek következtében az iskolában a korszerű szemléletet megjelenítő eszközök hamarosan a fejlődés gátjává válnak. Ez a veszély jelentősen csökken korunkra a digitalizáció térhódításával. A tudomány fejlődése által meghaladott részlet miatt nem keU kidobni a film egészét, a