Beszéljünk róla! [antikvár]

i. viszonyunk önmagunkhoz I Téma: Igényesség, önértékeles, önnevelés, akarat, bátorság, önismeret, hős, áruló, irigység. Fekete István: TÉLI BEREK - részlet szapora pislogás közben megállapította, hogy a nap vörös arca néz rá a nagy tükörből, mert mélyre szállt már a földi életet érlelő és pusztító égitest, és éppen benézett az ablakon. Nem valószínű, hogy éppen Tutajosra lett volna kíváncsi, mert egy-két millió különb tutajost is láthatott volna a földön, de az ablak valóság volt, a nap valóság volt, sőt Tutajosunk is valóság volt, a valóságok törvényeinek szülöttei: és ezen törvények alól még a nap sem vonhatta ki magát. Megnézte tehát a jeles ifjút, egyrészt a saját szemével, másrészt a tükörből, aztán már csak a tükörből, mert a tükör magasan volt a falon. Gyula pedig mélyen a heverőn. Ez a tükör volt egyébként (széles" arany" keretben), amiről Tutajos megkérdezte nagybátyját: - Ugye, ez velencei tükör, István bácsi? - Milyen? - nézett nagyot István gazda. - Velencei. - Hát azt én honnan tudjam? - Piri mama mondta. - Hát Piri mama honnan tudja? - Nem tudom. - Én sem tudom, de tőlem lehet akár timbuktui, én ugyan nem nézem magam benne Különben is előre hajlik, és csak a hasam látom benne. Azon meg mit nézzek? Még Lili nénéd akasztotta így. Azt mondta, ez így szokás. Hát elég buta szokás de azt nem mondta, hogy velencei-e, ha pedig ő nem mondta, akkor mérget vehetsz rá, mert Lili néni emeletes sznob volt. Több emeletes! - Mi az, hogy "sznob", István bácsi? - Hát tudod hogy is mondjam? Aki nem elég előkelő, csak előkelősködik. Olyan embereket utánoz, akik valóban előkelőek: olyan fára kapaszkodik, ami végeredményben csak uborkafa, csak külsőség, belső tartalom nélkül, egyszóval olyan velencei tükör, amit Bécsben csináltak és a piripócsi ócskapiacon neveztek ki velenceinek. De mondom - tőlem lehet velencei is, én nem értek hozzá, mert nem vagyok sem tükörszakértő, sem régiségkereskedő. Mutass egy marhát, egy birkát, vagy lovat, azt megmondom, miféle - De miért éppen "sznob"-nak nevezik? - Ezt véletlenül tudom, angol szó, de talán latin eredetű, mint ahogy a római kultúra bölcsőjét Athénben ringatták, az athénit meg a föníciaiak, etruszkok, egyiptomiak, babilóniaiak, zsidók és a fene jobban tudja, miféle nációk. Ez a szó mégis Angliából ered, mert pár évszázaddal előbb Angliában is csak azok a gyerekek tanulhattak, akik nemesek voltak, vagy sok pénzük volt. Márpedig Angliában sokkal előbb épültek gyárak, mint nálunk, és az angol gyárosok korlátlanul zsebelték be a font milliókat, tekintet nélkül a munkások testi és lelki érdekeire. Ezek a milliók azután annyira H