50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken [antikvár]

50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken A Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területén az 1959/60-as tanévben vezették be a kétnyelvű - szlovén-magyar tannyelvű - oktatást. A szélesebb európai térségben is egyedi oktatási forma ötvenedik évfordulója kapcsán 2009 októberében a muravidéki magyar hetilap, a Népújság, cikk- és interjúsorozatot indított „50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken" címmel, melyben megvilágítottuk a kétnyelvű oktatás történelmét, az iskolák és óvodák történetét, megszólaltattunk pedagógusokat és (volt) diákokat, interjút készítettünk nyelvészekkel, intézményvezetőkkel, politikusokkal -értékelve a kétnyelvű oktatást pro és kontra. A sorozat részeként jelent meg a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet megbízásából a nemzetiségileg vegyesen lakott területen 2009-ben készíttetett közvélemény-kutatás eredménye a kétnyelvű oktatás értékeléséről, valamint a kéttannyelvű oktatási forma összehasonlítása is a nemzetiségi/kisebbségi oktatási modellekkel a szlovén Tengermelléken, illetve a határon túli magyar közösségeknél. A sorozatot nyelvészek, egyetemi oktatók gondolatai, tanulmányai zárták. Az újságban megjelent - részben publicisztikai, részben tanulmány jellegű - sorozat átfogó képet mutatott a kétnyelvű oktatásról, mai szakmai kihívásairól, e kötettel pedig összefoglaló formában, tematikus rendszerezésben is eljut az olvasókhoz. Király M. Jutka, a Népújság felelős szerkesztője Bence Lajos A kétnyelvű oktatás története Néhány gondolat elöljáróban A magyar nyelvoktatást, a nyelv használatát, az anyanyelvhasználatot a Muravidéken a fél évszázados pedagógiai-közigazgatási gyakorlat, a kétnyelvű oktatás és a kétnyelvűség határozza meg. Ennek az oktatási formának ma már vannak az ötvenes és hatvanas évek frazeológiájához igazodva pozitív „vívmányai", de még mindig nagy azoknak a száma, akik az asszimiláció és a nyelvi [anyanyelvi) sorvadás egyik melegágyának tekintik. Ezt támasztja alá az a puszta népszámlálási adat is, mely a szlovéniai magyarság lélekszámát a 2002-es adatok alapján 2012-re a kritikus tömeglétszámban (jelen esetben 5 ezer felé) jelöli ki. De nézzük, mi is indokolta ennek az oktatási modellnek a bevezetését az ötvenes évek végén, s miért nem alakult ki alternatívája, s miért tekinthető a 21. században is ágy, mint az egyetlen lehetséges oktatási forma? Ofelija Garda kétnyelvű modelleket felvázoló, a 90-es évek közepén megjelent tanulmányában a szlovéniai kétnyelvű oktatás helyét is kijelöli, mégpedig az úgynevezett „gyenge kétnyelvű oktatás" típusában. Magát a kétnyelvű oktatást pedig ekképpen minősíti: „Az ilyen iskolákban (kétnyelvű iskolák) nem fordítanak elegendő időt és energiát a kisebbségi nyelv fejlesztésére, ezért az eredmény korlátozott kétnyelvűség". S éppen ez történt (történik) a kétnyelvű oktatásban, ahol az átirányítási (tranzitív) program jóvoltából a „nyelvi célt" végül az egynyelvűségben lehet meghatározni A másik és központi problémát, amely az oktatási modellre ráterpeszkedő politikumot teszi nyilvánvalóvá, a nyelvi el nem különítésben jelöli meg Garda. Ez szükségképpen a kisebbség nyelvére presztízsromboló hatással van, s a kisebbségi-domináns nyelvcserét eredményezi Felmerül a kérdés, kit terhel a felelősség, hogy 50 évvel a kétnyelvűség és a kétnyelvű oktatás bevezetését követően egyfajta zsákutcáról, illetve csődről lehet beszélni? Elöljáróban álljon itt két vélemény Dr Varga József tanár, aki a kétnyelvű oktatást hosszú évig szaktanácsosként „ kísérte", az oktatási rendszer sikerének meg nem valósulását elsősorban személyi okokkal magyarázza, ezért már a 80-as években gyökeres reformot