Közművelődés, kutatás, gyakorlat [antikvár]

ELŐSZÓ 1982-től 1985. tavaszáig az állami megbízási kutatások keretében „A felnőttkori alapműveltség és önművelés általános és szakmunkásképző iskolai megalapozottságának összefüggései, továbbfejlesztésének irányai" c. témában folyt a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán egy team keretében a kutatás, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet anyagi támogatásával. Hipotézisünk szerint az általános és szakmunkásképző iskolából kikerülő és középiskolában tovább nem tanuló fiatalok többsége az alapműveltség területén megreked, ez önművelődésüket, további fejlődésüket gátolja. A fiatalok és a felnőttek művelődése során sokféle ismeretbeli hiányossággal találkozunk, melyek részben az oktatás fogyatékosságaira, részben pedig arra vezethetők vissza, hogy a közművelődés nem ismeri azokat az alapokat, melyekre bizton építhet, s így a fundamentumok a későbbiek során is labilisak maradnak. Meggyőződésünk szerint az új általános iskolai tanterv az előzőknél sokkal többet tesz az iskola és a közm-'ívelődési intézmények programjainak összehangolása, egymás hatásának felerősítése érdekében, azonban lehetőségeit még egyik oldal sem értékesíti kellően. Az iskolán kívüli művelődésben gyakran csak tapogatódznak vagy bátortalanul kísérleteznek a művelődési házak, a munkahelyi művelődés és az ismeretteijesztés. Programkészítéskor a leggyakoribb kérdéseink: mire építsünk, hol vannak az intellektuális alapok, hol van az a szint, ahonnal elkezdhetjük követelményeink fokozatos emelését s a szellemi tréninget? Mi az ismert és az ismeretlen, a vákuum, az izgató, a feszültséget jelentő műveltségtartalom és az igényszint? Mennyivel biztosabban haladhat az iskolai oktatómunka során a pedagógus, aki eligazítónak tekintheti a tantervet, vagy legalábbis azt, hogy a megelőző osztály tantervi törzsanyagára — a közvet-lan emlékezet segítségével is — építkezhet. Ehhez hasonló útbaigazító dokumentumot a közművelődés egyhamar nem várhat, mert az iQú és felnőtt ismeretkészletének, képességeinek szintje, gondolkodásmódjának, világképének közös vonásai nem annyira az életkor, de sokkal inkább a megtett sokféle életút függvényei. Sajnos nem eléggé eligazító az sem, hogy a közművelődés hatókörébe tartozó fiatalok és felnőttek legnagyobb többsége ma már elvégezte az általános iskolát. Befejezte, de milyen hatásfokkal, mi tapadt meg ismeretkészleté-