Neveléselmélet gyakorlatközelben [antikvár]

ELOSZO 1999 nyarán elment közülünk egy nagy formátumú, hosszú és gazdag életet élő személyiség, Majzik Lászlóné, a hazai pedagógia egyik jelentős személyisége. Amikor családtagjai, tisztelői, barátai elkísértük utolsó útjára, többünkben már akkor megfogalmazódott a gondolat, hogy munkásságához méltóan kell emléket állítani gazdag életművének, közre kell adni egy gyűjteményt kiadatlanul maradt műveiből. Néhány évig halála évfordulóján vagy születésnapján a család meghívására találkozott az a kör, amely közel állt hozzá, sokat tanult tőle. A találkozókon szinte mindig szóba került az emléket állító kötet, de végül is nem valósult meg. Nem is annyira a könyv szerkesztésében szóba jöhető barátok hajszoltsága miatt, sokkal inkább azért, mert kiderült, kandidátusi téziseit leszámítva szinte minden munkája megjelent. 2004. december 3-án, halála után öt évvel, a Magyar Tudományos Akadémián felolvasó ülésre gyűltek össze tisztelői, barátai, akik hat jelentős neveléstudományi kutató előadását hallgathatták meg. Az előadók (Zrinszky László, Mihály Ottó, Szekszárdi Júlia, Jíunyady Györgyné, Mátrai Zsuzsa és Csoma Gyula) saját kutatómunkájuk egy-egy olyan fejezetének a bemutatásával emlékeztek rá, amely valamilyen módon gondolatilag kötődik munkásságához. Szinte mindegyik előadás utal arra, ki mit tanulhatott Majzik Lászlónétól, a vele való emberi és munkakapcsolat milyen meghatározó élményt, gondolatot adott, amely aztán beépült kutatói tevékenységébe. Ezeket az előadásokat tartalmazza az „emlékkötet" első része, melyet kiegészít két tanulmány: Majzik Lászlóné nemzetközi pedagógiai tájékoztatásban betöltött szerepéről (Schüttler Tamás) és az Országos Pedagógiai Intézetben végzett munkájáról (Báthory Zoltán), amelyek teljesebbé és árnyaltabbá teszik a személyiségéről és munkájáról alkotott képet. Az „emlékkötet" második részében Majzik Lászlóné munkáiból vá-logattimk. Kandidátusi fokozatának elnyeréséhez írott téziseinek a részletei azért érdekesek, mert gondolatai a nevelési eredményvizsgálatról mint „cseppben a tenger" mutatják, milyen modern neveléstudományi gondolkodó volt valójában, aki korát megelőzve ismerte fel az értékelés pedagógiai folyamatokban játszott fontosságát.