A fiatalok etikája [antikvár]

A párbeszéd megnyitása Lehet-e újságot olvasva elmélkedni? Biztosan. Lehet-e erkölcsi kérdéseket fontolgatni, miközben végigfutunk a tudósításokon? Kétségkívül. Azért is lehetséges ez, mert minden egyes tény, minden esemény, minden megnyilvánulás önmagába foglalja saját erkölcsiségét vagy éppen erkölcstelenségét. Úgy tűnik számomra, hogy számos európai ország oktatási rendszerében felmenllt egy új tantárgy, az etika bevezetésének javaslata. Szükséges újra végigmenni ennek a pályának a vonalán, hogy tudjuk mi a jó és mi a rossz. Az előrehaladásban majd másképpen érünk célt, nem úgy, mint abban a híres teniszmérkőzésben, amelyet egy vonalak nélküli pályán játszottak. Az „etika éjszakáján", amelyen átmenni készüló'dünk, egyre sürgetó'bb szükség van erkölcsi nevelésre akkor is, ha egyesek az etikát a szexuáletikára zsugorítják, ezt pedig a genitális etikára, ül. a profilaktikus használatra. Ez az új parancsoló kultusz. Problémát okoz a nyelv és az átadás is. Az etika, amely önmagában egy elbűvölő' stúdium, a mai fiatalok számára, akik az internet hálóján jártasabbak a tájékozódásban, mint az erkölcsi megtapasztalás vagy az etikai felszólítás megalapozásának elveiben, elvont és átláthatatlan kifejezéseket használ. Ezen nehézségek voltak a jelen munka megírásának okozói. Nem egy etikai kézikönyv, hanem csupán kezdóTiangok, részletek, tanúságok bemutatására törekszik akár az utca fiataljának, akár a vezetó'-véleménytadó szemszögét figyelembe véve, megvizsgálva erkölcsi értéküket és levonva a következtetéseket. Más szóval, míg a klasszikus művek etikájukban a vezérelvekből kiindulva szállnak alá a megtapasztalásig, addig itt a mindennapok élményeiből, indulunk ki, hogy feljussunk a vezérelvek megformálásáig. Ez a választás, úgy érzem, jobban összhangban van az elvont dolgokra kevésbé hajlamos fiatalok gondolkodásával. A mára már régóta tartó gyakori érintkezéseim a fiatalok világával, gondjaival, nyelvével egyrészt megerősíti a választás helyességét, másrészt vitathatóvá teszi. Az írás folyamán teret és hangot próbáltam adni az etika és az élet laikus-humanista szemléletének és állásfoglalásának, hisz ebben a szubjektivizmustól és relativizmustól karakterizált kulturális légkörben élnek ¦!lapjaink fiataljai. Sürgős ellátni őTcet olyan választható irányelvekkel, melyek vezetik életüket. A rossz és ajójelenébefi. Nem odaát, mint ahogy Nietzsche sugallja nihilizmusában, mely nézet manapság annyira divatos. G. Monaca rajzai nem egyszerűen csak illusztrációk, hanem a szöveg fogalmait és gondolatait közvetítik, így értelmezésre a fiatalok részvételével is felhasználhatók. Egy lehetőség arra, hogy aktív, másokat is megszólító párbeszéd induljon el. CARLO FIORE