A gondolkodásfejlesztés elméleti kérdései és módszeres eljárásai [antikvár]

I. A GONDOLKODÁSFEJLESZTÉS TÁRSADALMI ÉS PEDAGÓGIAI JELENTŐSÉGE , ¦ • I • < t [ 'I ; I A gondolkodás kiemelkedő szerepet tölt be az emberi személyiség és a társadalom életében. Az ember képességei közt a gondolkodást joggal tartják a legmagasabbrendűnek. A gondolkodás az az emberi képesség, amely az embert leginkább emberré teszi és megkülönbözteti a többi élőlénytől. Az ember fogalomnak ez a legdöntőbb faji megkülönböztető jegye (diíFe-rentia specifica-ja), vagy Marx kifejezéseit használva ez az ember „faji lényege", a „lényegi erők" legfőbbje. Az embert valóban ez a képesség emeli ki elsősorban az állatvilágból. Az ember nem érzékszervei finomságával vagy izmai erejével lett a „természet urává" (ezeken a területeken jónéhány állat túlszárnyalja), hanem az elvont gondolkodás képességével. Descartes híres filozófiai tétele, a „cogito ergo sum", ha más indítékokból és más összefüggésben is, de mély meglátással, a gondolkodást mintegy az emberi lét alapkritériumaként jelöli meg. A gondolkodás valóban az igazi emberi lét alapja és egyben az élővilág fejlődésének csúcsa, tetőpontja is. A gondolkodás az emberi személyiségen belül is vezető szerepet játszik. A többi emberi tevékenységnek ill. képességnek (észlelés, emlékezés, képzelet, érzelem, akarat) is a gondolkodás a legfőbb irányítója és szervezője. Ez emeli valamennyi emberi képességet magas-, valóban emberi szintre. Az emberi megfigyelő képességet az teszi minden élőlénynél különbbé, hogy „gondolkodó észlelés". Az emberi memória bámulatos teljesítményeit is a logikai összefüggésekre építő, gondolkodással párosult emlékezés magyarázza meg. Az újító és feltaláló emberi képzelet is az elvont gondolkodás segítségével fedezi fel a természeti és a társadalmi lét egyre mélyebb törvényszerűségeit és átalakításának egyre merészebb lehetőségeit. Hasonló ! ' I