A gyermek 1915. [antikvár]

Pedagógiai kisérlet a polg. leányiskola harmadik osztályában. Irta Környei Tódorné polgári iskolai tanítónő Rákospalotán. Az egyéni oktatás ideális elvét túlzsúfolt osztályainkban megvalósítani lehetetlen, épen azért kötelességszerűleg kell a tanítónak útakat és módokat keresnie, amelyekkel tanítványai lelkivilágához közelebb férkőzhetik. A tanuló, bármennyire közvetlen legyen vele szemben a tanító, mindenkor arra törekszik, hogy érzelemvilága és gondolkodásmódja másnak tűnjön fel a tanító szemében, mint amilyen a valóságban. Egyszer takargat, máskor meg csillogtat valamit, amivel rendesen egyéni értékét akarja növelni a tanító szemében. Őszintén, teljesen megbízható módon csak az egyéni tanitás menetében ismerhetnők meg a tanulót, de ez 40-50-es létszámú, sőt népesebb osztályainkban kivihetetlen. Nem ismerhetik meg tanítványaikat s még kevésbbé foglalkozhatnak velük egyénileg különösen a szaktanítók, kik heti 2-3 órát tanítanak osztályonkint. Egyéniségük megismerésére pedagógiai kísérletekhez kell folyamodniok, amelyek eredményeit oktatása keretében mint hathatós pedagógiai segédeszközt, felhasználhatja a szaktanító is. Magam is, mint a vegytan tanára, szaktanító lévén, tárgyamat illetőleg pedagógiai kísérletet végeztem a polg, iskola harmadik osztályú tanulóival. Tapasztalati tény, hogy a harmadik osztályos lányok küzdenek a vegytannal. Tőlük távol áll e tárgy, épen azért, mivel a harmadik osztályig feljutva az úgynevezett tantárgyak majdnem kizárólag elméletiek, a vegytan pedig gyakorlati irányú és tárgyú lévén, az észlelt változásokból kell leszürniök az elméleti igazságokat, ami érzékeik fokozott lebilincselésénél s a A Gyermek 1. li II ¦1 ' .H'r