A lelkiélet könyve [antikvár]

ELŐSZÓ Szerető lélekkel járunk és élünk az ifjú lelkek között. Örömmel tapasztaljuk, hogy vannak - és pedig nem kevesen, - akik felismerik lelkükben az Isten országát. (Lukács 17, 21.) Sokan ezek közül egyletekbe, kongregációkba lépnek és igy törtetnek előre, mig másoknak csak lelkesedésük van, de alkalmuk - ily egyleteket alakitani - nincsen. Mindenikhez szólunk .. . védő, erősitő, bátoritó szóval. Nem papokat akarunk belőletek nevelni, ifjú lelkek, nem; - hanem inkább azt akarjuk, hogy derék, jellemes világi emberek legyetek s hogy midőn nincs időtök, alkalmatok lelkivezetőitekkel értekezni, legyen legalább könyvetek, melyben kételyeitekre, kérdéseitekre felvilágosítást, feleletet találjatok, necsak most, mig iskolába jártok, hanem annál inkább később, midőn az élet fergetegében nem lesz támogató, vezető társatok.