A nevelésügy távlati fejlesztéséről [antikvár]

Kétesztendei előkészítő munka után, a Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezésére valamint közel hatvan szakmai és érdekvédelmi szervezet, egyesület és társaság részvételével, a Pro Educatione gentis Hungariae Alapítvány közreműködésével 1993. augusztus 25-28. között került megrendezésre Budapesten a VI. Nevelésügyi Kongresszus. A sorszám a magyar oktatásügy ama hagyományának folytatását jelzi, hogy a nagy történelmi jelentőségű változásokhoz kapcsolódóan a pedagógusok felmérték helyzetüket, és igyekeztek meghatározni feladataikat. Az első alkalommal 1848-ban, majd az azt követő dátumok a következők voltak: 1896, 1928, 1948, 1970. A VI. Nevelésügyi Kongresszus arra törekedett, hogy szakmai tanácskozássá váljon, ahol pedagógiai felfogások és áramlatok jelentkezhetnek oktatáspolitikai távlatban. A VI. Nevelésügyi Kongresszus - ennyiben követte a megelőző tanácskozások hagyományait - áttekintette nevelésügyünk helyzetét, föltárta a megoldásra váró gondokat, kijelölte azokat a legfőbb fejlesztési irányokat, amelyekhez az ezredfordulóig a magyar közoktatásnak igazodnia kell. Hosszú vívódás előzte meg a megrendezés végső igenjének a kimondását. Ennek volt politikai jellege is, hiszen az akkori minisztériumi irányítás sem nem támogatta, sem nem támadta a megrendezésre vonatkozó elképzelést; voltak szakmai ellenzői, akik nem tartották azt aktuálisnak, s attól tartottak, hogy az nem lesz képes kivédeni a politika érvényesülését, harmadrészt befolyásolták a döntés meghozatalát a Kongresszus megrendezéséhez rendelkezésre álló minimális anyagiak is. Végül is a Szervezőbizottság vállalta, hogy szembenéz mind az objektív, mind a szubjektív nehézségekkel, és folytatja a Kongresszus előkészítését. A Kongresszus előkészítése során nyolc kérdéskört bocsátottunk szakmai vitára: -Társadalmi, gazdasági korszakváltás és a magyar oktatásügy. Az európai oktatási rendszerhez való igazodás társadalmi és gazdasági feltételei -A nevelés társadalmi szerepe, társadalmi céljaink iskolai megjelenése, nevelési rendszerünk kívánatos alakulása -Korszerű műveltségi tartalmak - A szakmai képzés formái és tartalma -Önkormányzat és irányítás, autonómiák és függőségek a következő évtizedek oktatási rendszerében -A pedagógusok és a pedagógusképzés - A neveléstudomány helyzete és fejlesztésének feltételei - Másság, tolerancia és pedagógiai alternatívák