A premontrei diákoknak de nemcsak nekik [antikvár]

PREMONTREISTA TARSAIM! Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is szólítsalak meg benneteket, mert ezt a könyvet nem csak Ti, hanem kedves szüleitek is olvassák. Köszönettel tartozom és tartozunk nekik, mert ők azt a szellemiségét választották, amelyik mindig hazánk és népünk ügyét szolgálta. Hát azért ez a megszólítás, mert döntésük után én őket is a premontreisták családjához sorolom, azokat is, akik maguk nem voltak gimnáziumunk tanulói. Bizonyos vagyok abban, hogy tanáraitok is belebelenéznek könyvünkbe, mert számukra sem lehet közömbös, hogy tapasztalataikból mit tartanak fontosnak átadni az „elődök" a ma gimnazistáinak. A magam történetét csak nagyon röviden foglalom össze. Inkább élményekről számolok be, és nem is a kronológikus, hanem a didaktikai célszerűség sorrendjében. Olyan élményekről, amelyek ugyan az én életemben is fontos szerepet játszottak, de társadalmunk és magyarságunk számára „égető kérdések" ma is, és maradnak a Ti számotokra is, akik vezető szerepet fogtok vállalni a magyar nép sorsának alakításában. Tudom én, hogy ember lesz a debreceni, meg a sárospataki, meg a pápai diák is, de őket is átölelve, én mégis csak nektek szurkolok. Mondanivalóm egy-két része otthon, már nyomtatásban is megjelent. Idézni fogok közismert embereket és fontos Írásokat is, de csak olyanokat, akiket és amelyeket a nyugati tudományos élet egyértelműen ítél meg. Ha idézek, azt a hitelesség kedvéért bötűről-bötűre teszem még akkor is, ha az adott szöveg helyesírása nem felel meg a mai szabályoknak. Két he- i'.--. I II. • > ' i ' I I : I i, I, ' , i.'i. , 'ír:; ¦ j, i,, 1.'' < 1