A Püspöki Szinódus Zárójelentése Ferenc Pápának [antikvár]

BEVEZETES 1. Mi, Ferenc pápa körül szinódusra egybegyűlt atyák köszönetet mondunk neki, amiért egybehívott minket abból a célból, hogy vele együtt és az ö vezetésével elgondolkodjunk a mai család hivatásáról és küldetéséről. Neki ajánljuk fel alázattal munkánk gyümölcsét, tudatában határainak, melyeket az magán visel. Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy folyton szemünk előtt tartottuk a világunkban élő családokat, örömeikkel és reményeikkel, szomorúságaikkal és aggodalmaikkal együtt. Kriszhis tanítványai tudják, hogy „nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra ne találna szívükben. A tanítványok közössége ugyanis Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányit az Atya országa felé vezető zarándokúton, és akik olyan üdvözítő hírt kaptak, amelyet mindenkinek el kell mondaniuk. Ezért a keresztények közössége tényleges és szoros kapcsolatban érzi magát az egész emberi nemmel és annak történelmével" (GS 1). Köszönetet mondunk az Úrnak azért a nagylelkíí hííségért, amely-lyel akadályok, meg nem értések és szenvedések közepette is oly sok keresztény család megfelel hivatásának és küldetésének. Az Egyház bátorítja ezeket a családokat, hiszen - egyesülve Urával és a Lélek míiködésének támogatásával - tudja, hogy olyan, igazságot és reményt hordozó üzenet birtokában van, amelyet minden emberrel közölnie kell. Erre emlékeztetett Ferenc pápa azon a szentmisén, amellyel megnyitotta ennek a család témájának szentelt szinódusi útnak az utolsó szakaszát: „Isten nem szomorúságra vagy egyedüllétre, hanem boldogságra teremtette az embert. Arra teremtette, hogy megossza életét egy másik személlyel, aki kiegészíti őt. [ ] Ez ugyanaz a terv, amelyet Jézus [ ] ezekkel a szavakkal foglal össze: »Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt