A serdülőkor [antikvár]

Egy csendes kis öbölben egyelőre partközeiben maradunk és kezdetben bátortalanul, majd egyre erősebb csapásokkal evezünk. Később elragad a táj szépsége, a messzeség vonzása, az ígéretes jövő, amelyet annyira vágyunk megérni. Egy-egy kanyar után érezzük az erősebb sodrást, majd következnek a kisebb-nagyobb zúgok, zuhatagok is. - Jaj, csak ne kerüljünk bajba, nehogy felboruljon velünk ez a törékeny kis csónak ! A gyerek még alig tud úszni, gyenge még, túl fiatal. A gyorsan rohanó élet, a száguldó hétköznapok, az állandó megélhetési gondok, félelmek és és megpróbáltatások közepette küszködik a szülő a gyermekneveléssel. Sokszor adódnak örömök is, de olykor a sodró árral kell szembeszegülni, mely felboríthatná a család törékeny kis csónakját. A kis serdülőt saját belső fejlődésének ösztönzése szüntelen erőpróbára készteti a helyzetek adta nehézségek legyőzéséhez. A szülők és nevelők fölérendeltsége, a minden tőle idősebb gyermekkel, valamint a felnőtti társadalommal való aszimmetrikus kapcsolata folytán állandó készenlétre kényszerül a maga akaratának érvényesítéséhez. Kis személyének elnyomása, a valós vagy vélt sérelmek, a megélt sikerek mámora, a kudarcok miatti megrázkódtatások, mondhatatlanul igénybeveszik őt magát, de a féltve vigyázó szülőket és nevelőket is. E kis kötetben nem óhajtok túl messzire menni. Majd máskor, majd később Mégis, ahogy összerendezem írói szándékomat, ahogy az igazán fontos mondanivalók mellett döntök és irgalmatlanul kigyomlálok minden kevésbé fontosat, érzem, hogy ezzel a 10-14 éves korosztályról írandó könyvvel sincs kevesebb gondom, mint a 6-10 évesekkel volt (V.kötet) és majd a 14-18 évesekkel (VII. kötet) lesz. Kérem a nevelői társadalom szíves jóindulatát, a szülőktől pedig a fenntartás nélküli bizalmat és nyitottságot e kötetem iránt is, melynek minden sorát a gyermek, a szülő a család iránt érzett mélységes együttérzésem (olykor részvétem) diktálta.