A szeretet győzelme a nevelőmunkámban [antikvár]

ElOSZO Egy elhívott tanár hitvallása „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8) Örömmel írok ajánló sorokat Szenczi László hamarosan megjelenőírása elé. Teszem ezt azért is, mert a szerzőt részben dunántúliként is tiszteljük és szeretjük, hiszen Pápán járt tanítóképzőbe, Kéttornyúlakról járt át naponta, egy igen szűkös világban is megtapasztalva az Úr által nyújtott gondviselést. Dr. Szenczi László tanár, református presbiter testvérünk általam ismert harmadik kötete ez. Az Árvaságtól boldogságig című kötet 2010-ben látott napvilágot Fazekas László felvidéki püspök előszavával, amelyben a szerző építő, másokat is hitre hívó bizonyságtételekkel beszéli el életét. Könyvében beszámol a felvidéki árvaházi mozgalom és a Timótheus közösség életéről. Ezt követte a Hulló szikrák című könyv, amely 2011-ben jelent meg Cseri Kálmán eló'szavával. A szerzó' valóságos célja mindkét kötettel az volt, hogy bizonyságot tegyen arról, hogyan tapasztalta meg életében a legnagyobb boldogságot, az élő Isten Jézus Krisztusban közölt kegyelmét és vezetését, és ezekkel a szikrákkal, az Űr akarata és jótetszése szerint másokat is lángra gyújtson. A szeretet győzelme a nevelőmunkámban című írás is részben visszaemlékezés, de ez most egy határozott szempontból történik. Itt most egy hitre jutott és Krisztus szeretete által vezérelt tanár tekint vissza nevelőmunkájára, miközben konkrét helyzetek sorát említi és az általa alkalmazott tanári meg-