Bővebb ismertető
Az elmult években a szülők nemcsak egyenként fordultak tanitókhoz, tanárokhoz, osztályfőnökökhöz, hanem a szülői munkaközösségek keretében, a különböző tanácskozások alkalmával is sokrétüen és sürgetően vetették fel azt az aggodalmukat, hogy a gyermekek otthoni tanulmányi munkájának segitése, ellenőrzése aljalmával az iskola előrelépését már jelző uj vonások nem egyszer gondot okoztak a családban. Egyik alkalommal az, hogy a gyermek uj módon és a szülő által sem ismert anyagot tanult, a másik esetben pedig az, hogy ugy vélte a gyermek, hogy "a tanár csak jobban tudja, mint a mama vagy a papa".Mindez arra vezetett, hogy a szülő és a gyermek egyre kevésbé értették meg egymást a tanulás kérdéseiben. Világossá vált, hogy a szülő elsősorban nem azt szeretné megtudni, hogy a szülő elsősorban nem azt szeretné megtudni, hogy ez milyen uj elemekre vezessen a családi nevelésben, a gyermek személyiségformálásában, jellemalakitásában, akaratának edzésében, érzelmeinek gazdagitásában. Egyszóval: nevelésében.