A tanárrá válás és a tanárság kutatása [antikvár]

Hercz Mária Pedagógushallgatók pályaszocializációjának alakulása a tanítási gyakorlatokon 1. Bevezető A tanárképzés, a képzéshez kapcsolódó gyakorlat és a pályakezdők beillesztésének minősége a nemzetközi kutatások alapján egyik meghatározó tényezője az oktatás eredményességének (OECD TALIS 2008, 2013; Mourshed-Chijoke-Barber 2010). Több évtizede foglalkoztatja a kutatókat, hogy a képzés és a gyakorlat milyen módon szolgálhatja leginkább a felnövekvő pedagógus generációk eredményességét. Európában másfél évtizede induk az a kutatássorozat, amelynek fókuszában a tanári szakma jellemzőinek áttekintése, majd a pedagógus szakma vonzerejének növelése állt (Key topics in education in Europe, 2002a, 2002b, 2003, The teaching profes-sion, 2004). Az első jelentésben a tanárképzés (Key topics 2002a), a másodikban a kereslet és kínálat kérdései (Key topics 2002b), a harmadikban a munkakörülmények és a jövedelmek kérdése került a kutatás fókuszába (Key topics 2003). „A tanárképzés tendenciái nagyon különbözően alakultak az egyes európai országokban, de főbb jellemzőikben azonosságok mutatkoztak: a) a szakmára felkészítő kurzusok aránya alacsony volt; b) az iskolai gyakorlat rövid szakaszokra épült (a »kistanári szerep« gondjai mindenütt jelentkeztek); c) a nevelés elmélete és gyakorlata, illetve az iskolakutatás alacsony prioritást kapott, vagy egészében kimaradt a képzésből; d) az egyes tantárgyak tudományos szintű oktatása dominált. A tanárképzés tehát az elméleti tudást építette tovább, s nem a való életre készített fel" (Hercz 2008: 98). Kutatói és tanári szemmel nézve, de a nemzetközi tapasztalatok és a hallgatói vélemények alapján is jelentős probléma, hogy a képzés során teljesítendő hospitálások és gyakorlatok, illetve azok egyes feladatai más-más egyetemi tanszékhez vagy intézethez tartoznak, különböző személyekhez kapcsolódnak, akik között nagyon ritkán van tényleges kommunikáció. A neveléssel és oktatással foglalkozó alapozó tantárgyak logikus elgondolás révén a képzés elejére kerülnek, az általános tanítás- és tanuláselméleti kurzusok nem kísérik végig a tanulmányokat. Vannak olyan tartalmi elemek, amelyekkel a hallgató többszörösen találkozik, s vannak, amelyek mindegyikből kimaradnak (például diákcentrikus módszerek és munkaformák alkalmazásának kipróbálása, differenciálás, multikulturális nevelési problémák, pedagógiai kommunikáció és konfliktuskezelés gyakorlata stb.).