A tanulók személyisége és gondolkodása [antikvár]

Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy az iskolai oktatónevelő munkát alapozzuk meg a pszichológiai törvényszerűségek ismeretével és tudatos alkalmazásával. Nincs olyan pedagógustanácskozás, pedagógiai tanulmány vagy kézikönyv, amely ne utalna a gyermek életkori és egyéni sajátosságai figyelembevételének szükségességére. A pszichológiával szemben gyakran hangzik el az a megállapítás is, hogy adós az életkori és egyéni sajátosságok korszerű, színvonalas kidolgozásával. A kérdés ilyen feltevéséből nem volna helyes azt a következtetést levonni, hogy az életkori sajátosságok kidolgozatlansága az oktató-nevelő munka összes fogyatékosságának egyedüli oka. El kell azonban annyit ismerni, hogy az utóbbi néhány esztendőben a pedagógusok számára nem tettük eléggé rendszeresen hozzáférhetővé a pszichológia és ezen belül a neveléslélektani kutatások eredményeit. Kötetünk egyik célja éppen az, hogy ezt a hiányosságot kezdje el pótolni. A közölt tanulmányok legnagyobb része új kutatási eredménnyel ismertet meg bennünket. Olyan tanulmányokról van szó, amelyek elsősorban nem a pszichológia elméleti, elvi kérdéseit vizsgálják, hanem az a céljuk, hogy a pszichológiai törvényszerűségek iskolai megnyilvánulásait tárják fel a nevelési folyamatban vagy az ismeretszerzésben.