A vallásos ifjú [antikvár]

Részlet: Egy szép szeptemberi reggelen - mint Jörgensen írja egyik mélyértelmű példabeszédében - a levegő telve volt lengén úszó, finom pókhálószálakkal. Az egyik fonál fennakadt egy magas fa tetején s az apró légi utas, egy kis pók, átlépett fehér hajócskájából a lomb szilárdabb talajára. Azonnal új fonalat bocsájtott ki magából, végét hozzáerősítette a fa csúcsához s azután a hosszú szálon leereszkedett egészen a fa tövéig. Ott terebélyes bokorra akadt s rögtön munkába is fogott: hálót kezdett szőni. A hosszú szálhoz, amelyen lejött, hozzákötötte a háló felső csücskét, a többi sarkát pedig a bokor ágaihoz erősítette. Nagyszerű háló lett a munka eredménye, kitűnően ment vele a légyfogás. Hanem pár nap mulva már nem tartotta elég nagynak a hálót s kezdte minden irályban nagyobbítani. Hála a fölfelé vezető erős szálnak, ez is jól sikerült. Mikor az őszi hajnalok csillogó harmatgyöngyei elborították a nagy hálót, olyan volt az, mintha gyönggyel átszőtt fátyol csillogna a bágyadt napsugárban.