A vallásos ifjú [antikvár]

Részlet: Az eszeveszett pók Egy szép szeptemberi reggelen - mint Jörgensen írja egyik mélyértelmű példabeszédében - a levegő telve volt lengén úszó, finom pókhálószálakkal. Az egyik fonál fennakadt egy magas fa tetején s az apró légi utas, egy kis pók, átlépett fehér hajócskájából a lomb szilárdabb talajára. Azonnal új fonalat bocsájtott ki magából, végét hozzáerősítette a fa csúcsához s azután a hosszú szálon leereszkedett egészen a fa tövéig.