Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae Tomus XI. [antikvár]

A KÍSÉRLET ELEMEI A NEVELÉSI JELLEGŰ MEGFIGYELÉSBEN 1 A nevelési folyamat jobb megértése s mélyebb elemzése szükségessé teszi annak sokoldalú vizsgálatát. A vizsgálati módszer megválasztása befolyásolja nem csupán a nyerhető eredmények mennyiségét, de a nevelési folyamat egészének értelmezését is. A pozitivista adathalmozás eljuttathatja a kutatót bizonyos konkrét helyzet pontosabb megértéséhez, de kisebb mértékben biztosítja a helyzet kialakulását befolyásoló tényezők és belső feltételek áttekintését s alakítását. A vizsgálódást megnehezíti az a tény, hogy minden nevelési ráhatás megszervezésekor a nevelő igyekszik már a várható ellenhatást is figyelembe venni. Ezért a folyamat komplexitása1 a kutatási módszerek komplex alkalmazását teszi kötelezővé. Jelen vállalkozásunk számára több nehézséget jelent a komplexitás biztosítása. A szűkebb értelemben vett nevelés megszervezése, az elért eredmények értékelése és újabb feladatok kijelölése önmagában is több módszer alkalmazását (felmérés, exploratio, egyéni beszélgetés stb.) teszi szükségessé. A megfigyelés például jól egészíti ki az egyéni beszélgatés adatait egy-egy tanuló magatartásának vizsgálata során, és viszont. Ugyanakkor kiindulópontul szolgálhat nemcsak az egyéni teljesítmény (tanulmányi, sport, fizikai munka), de például egy egész osztály irányultsága, érdeklődési szintje, tevékenysége vizsgálatában. Feltételezi e módszer alkalmazása a tanulókra vonatkozó konkrét adatok (dokumentáció), az életrajzi út és más (családi, környezeti) tényezők számbavételét. A komplexitás különösen szembetűnő egyes erkölcsi, világnézeti, vagy csak az egyénre jellemző magatartásbeli vonások tanulmányozásánál. E komplexitás lényegét a megfigyelés módszerére vonatkoztatva az alábbiakban határozzuk meg. a) A megfigyelés kiterjed az egész folyamatra. A megfigyelő által kitűzött megfigyelési szempontok tehát nem csupán a meglevő konstatálását tűzik maguk elé, hanem a szükségszerűen elhatárolt tárgy, jelenség fejlődésének és perspektivikus átalakításának folyamatára irányulnak. Az eredmények, vagy az eredménytelenség puszta konstatá-lása a megfigyelést statikussá teszi, a megfigyelőt pedig külső szemlélővé változtatja. b) A megfigyelésben összekapcsolódnak az egyedi és általános esetek. Ez arra kötelez, hogy az egyes tanulók megfigyelését az általános esetekkel összevetve végezzük el. Elkerülhetetlen ez a kollektív élet tanulmányozásánál is, hiszen a fejlődésben levő közösség rendelkezik mind egyedi (csak az adott közösségre vonatkozó), mind általános jellemzőkkel. c) Az előbbi megállapításból következik, hogy egy-egy tanuló arculatának vizsgálata feltételezi az őt nevelő adott közösség, vagy közösségek monografikus* tanulmányozását, s viszont: egy meghatározott tanulói közösség életének tanulmányozása elengedhetetlenül szükségessé teszi a közösségi viszonyok hatására (e viszonyok regulációjaként) a tanulóknál kialakult egyéni magatartás, inividuális jellemző vonások s a tanulók arculata sajátos jegyeinek sokoldalú elemzését. * Monografikusnak nevezzük, mert az egyes tanuló, vagy közösség teljes, sokoldalú és az előzményekkel szamotvető, koncentrált megfigyelését jelenti.