Alegységparancsnokok kézikönyve [antikvár]

TISZTELT PARANCSNOK ÚR! Napjaink háborús tapasztalatait elemezve kézenfekvően adódik a következtetés, miszerint a XX. század nagy katonai konfliktusaihoz képest jelentősen felértékelődött a mozgékony, jelentős tűzerővel rendelkező, a feladat által megkívánt mértékben változó összetételű kis kötelékek: az alegységek jelentősége. Ezzel összefüggésben szükségképpen megnövekedett az ezeket parancsnokló tisztek önállósága, felelőssége. A sorkatonai szolgálati idő mértékének napirenden levő csökkenése szinte kikényszeríti a kiképzés, a felkészítés hatékonyságának fokozását. Ennek ugyanakkor nélkülözhetetlen előfeltétele a katonák minél gyorsabb és teljesebb körű megismerése, a csoport-dinamikai folyamatok nyomon követése, kézbentartása a parancsnokok által. A katonai közösségek összetétele - a speciális esetektől eltekintve - általában véletlenszerűen alakul. A parancsnok feladata tehát, hogy a rendelkezésre álló emberekből formáljon jó hangulatú, akcióképes közösséget, katonai szervezetet. E folyamat során természetesen be kell határolnia, ki kell szűrnie a kritikus helyzetű, előéletű, személyiségű katonákat. Adott esetben kezdeményeznie kell azok személyre szabott lelki gondozását, gyógykezelését. Tekintettel azonban arra, hogy általában még nem teljesen kialakult személyiségekről, hanem fiatal felnőttekről van szó, a fokozott gondoskodás, a megkülönböztetett figyelem révén a potenciális problémák többnyire megelőzhetőek. A kézikönyv közreadásával összefüggő szándékunk az, hogy áttekinthető, gyakorlatias, könnyen kezelhető segédletet biztosítsunk az Ön számára a sorállományú katonák kiképzéséhez, a katonai közösségbe történő beilleszkedésük elősegítéséhez, az azok körében mutatkozó devianciák feltárásához és kezeléséhez. Úgy véljük, nem érdektelen, ha bemutatjuk az e folyamatban közreműködő humán, egészségügyi, kiképzési, mentálhigiénés, igazgatási-jogi, katonai biztonsági szakszolgálatok, továbbá az érdekvédelmi szervek rendeltetését és tevékenységét. Jó szívvel tanácsoljuk, hogy a konkrét, beazonosított problémái megoldásához kérje azok segítségét, együttműködését. E könyv lelkiismeretes tanulmányozása, ajánlásainak hasznosítása szerves része a honvéd tisztekre jellemző permanens tanulási folyamatnak, amely minden fajta előrelépés záloga...