Bővebb ismertető
Az iskolában és a szakirodalomban is változó intenzitással fel-felbukkanó probléma annak a gyerekcsoportnak a létezése, amelyik úgymond "lassabban halad". A tanulócsoportok tíz, olykor harminc százalékát is kitehetik azok a gyerekek, akik "problémásak", akik "nem ide valók". Az biztos, hogy nincs olyan osztály, ahol ne lenne ilyen "nehéz" gyerek, aki "nehezíti" olykor "akadályozza" a tanítást. Jó részük egyúttal "hátrányos helyzetűnek" is minősül, és ezért vagy ezen túl "veszélyeztetettnek is. Ezek a megjelölések igen különféle fokú, mértékű és hátterű nehézségeket takarnak, egyben azonban megegyeznek: ezeknek a gyerekeknek a relatív másságát hangsúlyozzák, relatív és negatív minősített másságát. Hátrányos helyzetű iskolarendszerünk szinte természetes önvédelmi reakciója, hogy szabadulni akar ettől a mástól. Beindul a centrifuga: hamar a peremre penderíti azokat a gyerekeket, akik eltérnek a szabványtól. Hiába igyekeznek központilag megnehezíteni újabban az enyhe fokban értelmileg sérültek iskoláiba való áthelyezést, hiába állnak ennek útjában a "szenvedő" általános iskolák által sokszor kárhoztatott adminisztratív akadályok is, a működés iránya továbbra is egyértelmű.