Aranyutca [antikvár]

RENDHAGYÓ ELŐSZÓ Szűcs Éva versei elé Levél az epheszosziakhoz 5:31-32 A lány, illetve lány még egyáltalán nem is élt a Földön; amikor E., a nemrég felserdült, szakmáit tekintve kertész és őrző-vé-dő, megkapta első igazi munkáját a családi vállalkozásban saját édesapjától; aki így főnökévé is vált egyszersmind. Teljesen felnőtt ember lett hát egyből; a cégvezetésbe is hamarosan - még ugyanaznap - bevonta édesapja; ugyanis az új projekteket mind E. nevezte el: immár nemcsak használhatta; hanem^lkothatta is a nyelvet; teljesen új szavakat teremtett az új lények lényegét intuitíve pontosan megragadni és egyszersmind létrehozni képes szósaláták kimondásával; egyfajta irracionális halandzsanyelv segítségével; amely szavakat aztán édesapja is átvett; sőt azokra a lényegekre saját szavai nem is voltak; hanem az övéit használta; ami igen nagy megtiszteltetésnek számított; apja foglalkozását tekintve. Voltaképp egyenrangú munkatársként is kezelte tehát őt az első pillanattól; bár a főnök-beosztott viszony is megmaradt. Később rendszeressé váló családi beszélgetésükön apja figyelmeztette a munkavédelmi előírásokra; különös tekintettel a távolságtartásra a halálos kábítószert tartalmazó növénytől. Egy ideje már együtt dolgoztak és éltek, beszélgettek és alkottak, voltak és tudták, hogy vannak, tudták és végezték a dolgukat - amikor a lány, illetve lány még egyáltalán nem is élt a Földön.