Az én gyerekem, a te gyereked, a mi gyerekünk [antikvár]

Bevezető A titok Előfordul, hogy megkérdezik tőlem, vajon mi a sikeres és boldog család titka. Az olyan családé, amelyben mindenki jól érzi magát. Amelyben a családtagok segítik egymást. Amelyben nincsenek problémák és viták. Amelyben nem fordul elő, hogy valaki egyszer csak fogja a sátorfáját, és odébb áll, vagy, mondjuk, elválik. Amelyben soha nem merül fel az a kérdés, hogy akkor karácsonykor kinél is legyenek a gyerekek. A válaszom rendszerint tömör és meglepő: „Tartson macskát!" Végül is az én véleményem is mindössze egy a sok közül. Több mint húsz éve foglalkozom családokkal, a legkülönfélébbekkel, a legkülönbözőbb kulturális hátterű és nemzetiségű famíliákkal, a problémáikkal és a nehézségeikkel. Láttam csodálatosat és retteneteset egyaránt. És nagyon szeretem a munkámat. Egy életen át hálás leszek azért, hogy ezzel foglalkozhatom. Az is tény, hogy ha szülői tanácsadásra kerül a sor, jobban szeretek őszinte lenni, mint udvarias. Úgyhogy ezért szoktam fölemlegetni a macskát. - És a macska segít a gyerekeknek? - hangzik a szokásos döbbent válasz. - Nem. Ön tartson inkább macskát. Csak és kizárólag macskát. És ilyenkor általában egy ideig üveges szemekkel néznek rám. Pedig teljesen őszintén beszélek. Életpályám során felneveltem két macskát és két fiúgyereket, és higgyék el, a macskákkal sokkal könnyebb dolgom volt. Az első cicánk Monty volt. Vele soha nem volt semmi gondom. A mostanit Jerrynek hívják. Eltekintve attól, hogy az a kényszerképzete, hogy mindenki az életére tör, a kedvenc foglalatossága pedig, hogy a kertben élő gyíkokat behurcolja a lakásba, hogy ott aztán szabadon engedje őket, ő is teljesen normális. Gondosan etetjük, szépen, nyugodtan alszik, néha órákra eltűnik,