Beszéljünk róla... [antikvár]

Borítói néhol kifakultak, kopottasak, repedezettek.
Én mindig úgy gondoltam, hogy az örökbefogadott gyereknek meg kell mondani az igazságot, azt, hogy őt örökbe fogadták. Ez rendkívül egyszerűnek tűnt mindaddig, amíg nem lettem örökbefogadó anya. Még a gondolkodás, készülődés időszakában sem merült fel a kérdés, hogy mit mondjak, hogyan is beszéljek erről. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztam e kötet szerzőivel. Tőlük sok mindent kérdezhettem volna. De az utolsó hónapokban is csak azt kérdeztem, hányas nadrágot kell venni egy másfél éves kisfiúnak, jó-e, ha a hazavivés után mindjárt nagy kádban fürdetem, mit csináljak, ha éjszaka sír... (Persze ezek is fontos dolgok voltak akkor!)