Bölcsőre hulló fények és árnyak [antikvár]

Gerinc alsó sarka kopott.
Erre felébredt az anya lelkében a vágyakozás az eldobott gyermeke után. Rendkívül erős volt ez a vágyakozás. Azt már gyakran tapasztaltam, hogy a saját hús és vér iránti szeretet később ébred fel az emberekben. Néha túlságosan is későn. Újból magányosságra jutva a szegény asszony nagyon vágyott valaki után, akit szerethessen, becézhessen, gondozzon és ápoljon és aki őt is szerethesse, ragaszkodjék hozzá. Minden vasárnap kereste az alkalmat, hogy találkozhassék vele, hogy láthassa. Órákig elácsorgott a házuk előtt és várta. Szeretett volna neki valamivel örömet szerezni. Minduntalan meg-megjelent. Még a rendőrség közbelépése sem kényszeríthette őt arra, hogy a várost elhagyja és a gyermekéhez való közeledéseit beszüntesse. Anyai szeretet! - hiába fojtották el valamikor, - ha egyszer újra ébred, semmi sem olthatja el többé a földön - csak maga a halál.