Boldog házasság [antikvár]

Előszó i is kell egy jó házassághoz? „Egy nő, egy férfi, egy életre szóló elhatározás és sok-sok tolerancia!" - mondhatná valaki. Ám a dolgok korántsem ilyen egyszerűek. Az ideális elképzeléseink és a megélt valóság között egyre nagyobb szakadék tátong. Az „ásó, kapa, nagyharang " vagy a „holtomiglan-holtodiglan" fogadalmak csaknem elveszni látszanak a régmúlt idők ködfelhőiben. Ma már máshogy működnek a dolgok. Egészen aprónak és jelentéktelennek tűnő konfliktushelyzetek is elegendőek ahhoz, hogy öröknek hitt kapcsolatok fussanak zátonyra. És minderre a média is nagyvonalúan rásegít: „Szinglinek áll a világ!"; „Egyedül is lehetsz teljes értékű szülő!"; „Egyéjszakás kaland"; „Próbáltad már hármasban?" és hasonló szlogenek már-már azt éreztetik velünk, hogy cikis dolog egy életre közösségre lépnünk valakivel, aki ráadásul még csak nem is azonos nemű velünk. Ha pedig még közös gyerekről is álmodozunk, akkor alig van remény számunkra, hogy valaha is visszatérhetünk a „normális" emberek világába. A házasság már csak a tradicionalista, unalmas, hétköznapi emberek luxusa. Házastárs helyett sokkal divatosabb élettársról beszélni, bár ez utóbbi helyett is egyre gyakrabban találkozunk az „életsza-kasz-társ" kifejezéssel. Az érme másik oldaláról azonban jóval kevesebb szó esik. A magányosan átsírt éjszakákról nem szívesen beszélnek. Az önpusztító pótcselekvések is háttérbe szorulnak, amelyekkel sokan a kötődés és az érzelmi biztonságérzet hiányát próbálják helyettesíteni. Azoknak a kislányoknak a számát is csak találgatni tudjuk, akik naponta ki vannak téve édesanyjuk aktuális „életszakasz-társa" szexuális zaklatásainak. Az elnőiesedő fiúkról sem sokat hallunk, akiket az édesanyjuk egyedül nevel, ezért 10-14 éves korukig férfi-minta nélkül nőnek fel. A bölcsi-ben a dajka néni vigyáz rájuk, aztán az óvó nénivel töltik a nap nagy részét, később pedig a tanító néni veszi át a példamutató felnőtt szerepét. Amikor pedig végre hazamegy, akkor apa híján otthon sem látja, hogy miként viselkedik egy férfi, amikor örül, szomorú, konfliktusba kerül, vagy éppen udvarol Ugyanakkor paradox módon hallatszanak egyre gyakrabban más hangok is. Nagy világsztárok nemcsak színészi vagy zenei teljesítményükkel vívják ki rajongóik csodálatát, hanem botrányoktól mentes, kiegyensúlyozottnak tűnő házasságukkal is. Elég csak Mel Gibsonra vagy Catherlne Zeta Jonesra gondolnunk. Madonna, akit a nyolcvanas években még a minden hagyományos értéket felrúgó, botrányt botrányra halmozó „Matéria! Girl" szerepében ismertünk meg, ma már nyíltan hangoztatja a házasság és a család polgári eszményképe iránti elkötelezettségét. Saját életét mérlegelve nemrég azt nyilatkozta egy show-ban, hogy ly' I'; Előszó