Cigány gyermekek szocializációja [antikvár]

ELŐSZÓ A rendszerváltás óta eltelt közel egy évtizedben elméleti koncepciók születtek és gyakorlati lépések történtek a cigány gyermekek és fiatalok iskolázásának támogatására. Közismert és mindennapos fordulattá vált a „másság", az „eltérő családi szocializáció", a multikulturalizmus, az oktatáspolitikában és a pedagógusok szótárában polgárjogot nyert az interkulturális nevelés, oktatás. Még fontosabb, hogy a pedagógusnak, szociális munkásnak, szociálpolitikusnak, szociálpedagógusnak készülő hallgatók egyre több főiskolán és egyetemen vesznek részt a cigányságot ismertető kurzusokon és speciálkollégiumokon, akkreditálás alatt vannak az első főiskolai és egyetemi szakok, amelyek a cigányságismeretet tűzik ki célul, sőt több doktorképzésbe is bekerült a cigányság tudományos megismerése. A pedagógusok továbbképzésében is helyet kapott ez a témakör. Úgy gondoljuk, küszöbön áll az a fordulat, amelyre sokáig vártunk: a cigány gyermek, fiatal az iskolában és más társadalmi szervezetekben nem egy ismeretlen világ titokzatos, idegen tagja lesz, hanem egy némely tekintetben sokaktól eltérő,' de alapjában megismerhető, pedagógiailag megközelíthető fiatal ember. Az új tematikához azonban - saját tapasztalataink szerint is - nincsen elég jegyzet, tankönyv. A szociológiai, néprajzi, történeti, oktatáspolitikai kutatások és elemzések nem érintik, illetve legfeljebb mint közismert tényre hivatkoznak a szocializáció kérdéskörére. (Nem ritkán találkozunk saját korábbi tanulmányainkból származó, „közkinccsé" vált gondolatmenetekkel is.) Ugyanígy a pedagógiai szakirodalomban magától értetődően használják a multikulturális/interkultu-: rális nevelés fogalmait, kevés azonban a szisztematikus áttekintés, kiváltképp pen a cigányság oktatásával kapcsolatban. Az Aula Kiadó ezt a hiányt kívánta pótolni, amikor vállalkozott arra, hogy kis példányszámban megjelent, és ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen régebbi és néhány újabb tanulmányunkat egy kötetben megjelenteti. Az öröm és megtiszteltetés mellett ez a lehetőség nagy problémát is jelentett számunkra. Mennyire aktuálisak ma közel évtizede írott tanulmányok, mennyire lehet és kell átdolgozni, napjainkhoz hozzászerkeszteni. Végül úgy döntöttünk, hogy a három régebbi írásunkon inkább csak stiláris átdolgozást hajtunk végre. Az empirikus adatokat nem lehet „felfrissíteni", viszont az a szakirodalmi apparátus, amelyet felhasználtunk, és a szakirodalom alapján