Consultatio curriculi vitae [antikvár]

Volt egy könnyelmű ígéretem. 2000. május 17-én, a Távközlési Világnapon, a diósdi Rádiótechnikai Múzeum kertjében emlékfákat ültettünk. Ültetett a Magyar Posta Zrt. képviselője, a Magyar Telekom Nyrt. képviselője, az Antenna Hungária Zrt. vezérigazgatója, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi miniszter... utóbbi 1966-ban fejezte be tanulmányait a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban, majd szintén a Gyáli úton tanult 1968-71 között a Közlekedési és Távközlési Főiskola Távközlési tagozatán. (Ez a főiskola volt) a mai győri Széchenyi István Egyetem egyik elődje.) Az emlékfa ültetésének „táncrendje" adott volt. A csemetéket kikészítették, a lyukakat megásták, a kannába vizet töltöttek a múzeum munkatársai. Egy kertészmérnök - elnézést egy professzor - a Kertészeti Egyetemről méltatta a következő elültetendő fa „érdemeit", majd az aktuális intézmény képviselője ültetett, locsolt és néhány ilyenkor kötelező „magasztos" mondatot mondott a mikrofonba. Mivel a Puskás Technikum előtt ültető miniszter úr beszédében sűrűn emlegette Gyáli utas gyökereit, valamint az összes beszéd a XXI. századról, vagy inkább a III. évezredről szólt... én formát bontottam, a beszéddel kezdtem: „Tisztelt Megjelentek! Hölgyeim és Uraim! Mint az előttem szóló miniszter úr mondotta volt, a Gyáli úti alma mater a XX. században két szakmai minisztert is adott a hazának, (taps) Én, mint az iskola jelenlegi igazgatója, a Technikum volt diákja megígérem Önöknek, hogy a következő évezredben minimum megkétszerezzük ezt a számot és legalább négy minisztert nevelünk. (óriási taps)