Családi kupaktanácsok [antikvár]

Első fejezet Tanácskozó család Szülői értekezlet Cseperedő gyermekeink megszokták, hogy akár hozzám, akár feleségemhez fordultak valamilyen kéréssel, annak mindig az volt az eredménye, hogy mi szülők először megbeszéltük egymással, hogy lehet-e szó az új match-boxról, cipőről és egyébről. Ezzel nemcsak a minden gyerekben érvényesülő furfangos intelligenciát cseleztük ki, mely mindig tudja, milyen témában melyik szülő az engedékenyebb, hanem félig tudatosan egy új szokást vezettünk be családunkba: a dolgainkat együtt beszéljük meg, közösen döntjük el. Dani és Andris később már nem a vágyaival hozakodott elő, hanem hívott bennünket kettőnket, és akkor vágott bele a kívánságok ecsetelésébe, ha mindketten jelen voltunk. Többször nyaraltunk együtt más családokkal. A vakáció élményeket tartogat a gyerekek számára is, meg hát olyan pluszokat, amit a hétköznapok során nem mindig engedhetünk meg magunknak. A családok persze különböznek abban, hogy mit engednek meg és mit nem, de egyiknek sem fenekeden a pénztárcája. Azt mindannyian éreztük, hogy ebben a szimpatikus kis nyaralós demokráciában, nem szülne jó vért, ha az egyik család fagyizna, a másik család gyermekei pedig csak néznék, mert nem futja már a családi kasszából. Tekintve, hogy minden családban több gyermek is volt, a büdzsé kérdése egyáltalán nem volt elhanyagolható szempont egy adriai üdülőhely 5