Családpedagógia [antikvár]

Németh András Az európai család fejlődése a középkortól napjainkig Minden kultúrában megfigyelhető a férfi-nö kapcsolat valamilyen intézményesített formája, amely a gyermekek felnevelésére irányul, és emellett gazdasági és egyéb jellegű együttműködésben is megnyilvánul. Az emberi kapcsolatok elemi egységeként minden kultúrában megjelenik a család, mely együttműködési forma szélesebb társadalmi szövetségekbe többek között a nemzetiségi, rokonsági rendszerbe illeszkedik. Napjainkban a család fogalma a hétköznapi nyelvhasználattól a különböző tudományok, illetve a jog és közigazgatás által használt meghatározásokig bezárólag a szülők és a velük együtt élő, még nem önálló gyermekeik csoportját jelenti. A modem korra jellemző alapvető típus: férj, feleség és gyermekeik alkotta, az ún. kétgenerációs, nukleáris család, amely családjogi szempontból a féq és feleség családi életközössége. Ez a családtípus a modem társadalom legalapvetőbb, polgári-jogi normák által szabályozott csoportja. A két generációs nukleáris család, illetve családháztartás a többi társadalmi csoporttól elkülöníthető jellegzetes jegyekkel jellemezhető. Az emberi magánélet szférájába tartozó gyermekek és szüleik alkotta élet-, illetve gazdasági közösség, amely a családjog előírásainak megfelelően a szülőket, illetve házastársakat kötelezi közös gyermekeik gondozására és nevelésére. A továbbiakban tekintsük át a család, mint alapvető nevelő közösség különböző történeti típusait és jelenlegi formája kialakulásának főbb folyamatait. A középkori háznép A középkor századaiban a családnak a mai egyedi kis családokból, illetve azok köré szerveződő rokoni kapcsolatokból álló hálózata nem létezett. A mai család előzményeit jelentő közösségi forma a „háznép" (háztartás, illetve háznép, udvartartás, klán, nemzetség), a nagyobb, egymással vérségi, illetve függőségi kapcsolatban álló embercsoport együttélése. A középkor és a kora újkor Európájában a ház a görög „oikosz" -fogalomhoz hasonlóan tehát háztartást és családot egyaránt jelölte. Egyrészt magában foglalta a ház javait, a vagyont, illetve a vagyon (beleértve a házhoz tartozó szolganép) öröklésének sajátos szabályok szerinti rendjét, másrészt jelentette a „ház urának" alárendeh összes személy családi kapcsolatait: házastársától, a „ház asszonyától" a gyermekeken át az egyéb családtagokig és a szolgákig bezárólag. Míg ennek a középkori eredetű családszövetségnek bizonyos elemei az európai főnemesség körében mind a mai napig megfigyelhetők, addig a kézműves és paraszti „háznép" a következő évszázadokban fokozatosan átalakul, és megformálja a mai értelemben vett család különböző jellegzetes típusait. Az ősi gyökerekre visszavezethető nemesi családszövetségnek Európa különböző régióiban megfigyelhetők eltérő vonásai is Az európai nemesi családok korabeli elnevezése (casa, ostal, domus) szintén nem a mai értelemben vett családot, hanem több egymással rokon családot, családok egész halmazát jelezte, amelynek tagjait az apai ági (patrilineáris) rokonság kötötte össze. Ennek késő középkori tagolódását jól mutatja Fügedi Eriknek a magyar nemesi családok sajátos vonásait bemutató munkája. Eszerint a nemesség családi kapcsolatainak alapvető társadalmi egysége nem a mai értelemben vett család vagy háztartás, hanem a klán (generatio): „az egy őstől vér szerint leszármazottak összessége, de birtok esetében csak a leszármazott férfiak összessége, ők mindig az apa családját követik". A korabeli társadalom patriarchális jellegéből adódóan a hatalom az apa kezében összpontosul. Fiait - akár kis-, akár nagykorúak - megfenyítheti, sőt börtönbe is vetheti, ősi birtokait fia nevében is elidegenítheti, fia birtokrészét is, fiát maga helyett túszul ejtheti. Az elmebeteg fiú feletti apai hatalom nem szűnik meg, az egészséges fiú felett is csak akkor, ha az apa birtokait fiával megosztja, hűtlenségbe vagy fogságba esik. Az apai hatalom egy pontra nem terjed ki, fiát nem tagadhatja ki. Az apa kötelezettsége fiai és lányai felnevelése (élelmezés és ruházás), a fiúknak a birtok megosztásával, a lányoknak a kiházasítással történő önállósítása. Az apa és a fiúk közötti