Doctrina et Pietas [antikvár]

Tisztelgő köszöntés a 70 éves Barcza JózsefnekBiztos vagyok benne, hogy Barcza József nem örül annak, ha ő van egy ünnepség középpontjában. Nem szereti ünnepeltetni magát. Szinte hallom, ahogyan zsörtölődik: Mi szükség van erre? Hagyjanak engem békén, fáradt, beteg öregember vagyok, nem tudok semmit!" Persze, aki egy kicsit közelebbről ismeri életpályáját, azt is tudja, hogy nem túl gyakran volt kitéve ilyen helyzeteknek. Pedig az tárgyszerű igazság, hogy az elmúlt évtizedekben napvilágot látott magyar református egyháztörténeti munkák nem, vagy nem úgy születtek volna meg, hogy megméretve ne találtassanak híjával, ha nem szűrődtek volna át Barcza József agyán és szívén. Legendás cédulagyűjteménye a megbízhatóság tárháza, amely leleplez minden nagyzoló mellébeszélést, ami sokszor kortársai és felettesei közül is megejtett némelyeket. A forrást mindig fontosabbnak tartotta, mint a már felduzzadt, hordalékos folyamot. S a forrás alapján születtek precíz, világos megfogalmazásai, értékítéletei. Persze a források nem tárulnak fel maguktól. Tudni kell, hogy hol érdemes őket keresni. Ha valaki ezeket kereste, annak biztos és szerény kalauza volt mindig Barcza József. Sárospatak és Debrecen református szellemi örökségének őrzője és továbbadója testesül meg alakjában kritikus szeretettel és felelős féltéssel. Éltesse Isten életének e jeles határkövéhez érkezve, s mindazok helyett is, akiktől nem kapta meg, s mindazok nevében, akik velem együtt így gondolják: Legyen Istené a dicsőség, őt pedig illesse a tisztelgő köszöntés és köszönet szava.Bölcskei Gusztáv