Életképek [antikvár]

A könyvek sugalló ereje sokkal nagyobb, mint azt általában hiszik. A jó könyv nevel, a rossz könyv ernyeszt. Hány félrecsúszott élet vallhatná be őszintén, mennyit rontottak fejlődésükön a léha olvasmányok; s hányan hálásak azért, mert lelkük nemesen épült az írókból. Sajnos, a mérgező szellemű könyvnek többnyire sokkal nagyobb a hatása, mint az erkölcsi felelősség átérzésével írt munkának. Változatos tárgyú elbeszélések gyűjteményét veszik itt az olvasók: körültekintően összeállított, érdekes történetek sorozatát. Valamennyi elbeszélés közös alaphangja az erkölcsi világrendbe vetett hit vallomásainak kicsengése. Rövidek és formásak ezek a történetek, nem fárasztják az olvasókat, érdekesek és tanulságosak, anélkül, hogy elvont elmélkedésekkel terhükre lennének. Erkölcsi prédikációk nélkül is erkölcsi hatásúak s azt adják, ami elég ritka korunkban: az élet képeit megnyugtató vetítésben. Isten felé! A könyv ezt a nemes jeligét is méltán odatűzhetné címlapjára. Isten felé az élet tövises útjain. Isten felé, ha szenvedések árán is. Csapdossa bár testünket-lelkünket az élet ostora, hitünk ne fogyatkozzék meg a Gondviselésben. Higyjünk, reméljünk, szeressünk! Dr. Pintér Jenő tankerületi főigazgató