Felkészítés a házasságra és a családi életre [antikvár]

» BÍRÓ LÁSZLÓ ^ Megnyitó Tisztelt Konferencia! Mikor jöttem errefelé, azon gondolkodtam, vajon lesz-e közönség, akinek megnyissam ezt az együttlétet? Örülök, hogy ilyen sokan időt szenteltek a szabad szombatjukból arra, hogy együtt gondolkodjunk a családi életre nevelésről, a felkészítés a házasságra és családra problematikájáról. Régóta bennem él egy mondat - nem tudom már, kitől tanultam -: megnőnek-e a gyerekek a házasságra, vagy felnőnek-e a gyerekek a házassághoz? Izgalmas kérdés. Sok minden nehezíti az ifjúság életét abban, hogy ne csak megnőjenek, hanem felnőjenek a házasságra. Itt is két erő viaskodik. Az egyiket Sartre-hoz szoktuk kötni, aki azt mondja, hogy a másik ember pokol. Aki azt gondolja, hogy az ember akkor tudja maradéktalanul megtalálni önmagát, ha foggal-körömmel kivívja szabadságát és függetlenségét, magát a másik fölé helyezi, mert a másik ember pokol. Minden individualizmus igazából házasság- és családellenes, életellenes. A másik gondolkodás, ami segíthetné a fiatalokat a házasságra felnövekedésben - talán Martin Buber gondolatait lehetne idézni -, amely azt mondja, hogy az Én akkor Én, ha rátalálok a másikra. A szabadságot nem a másik ember ellenében kell kiküzdenünk, hanem éppen a szeretet által valósulhat meg az Én. Nem az el nem kötelezett ember szabad, hanem aki szeret. Vagyis a pokol én magam vagyok, ha nem találok rá valóban a szabadságban a másikra. Ez a mi embereszményünk. Nem jó