Felszabadult nevelésügyünk 30 éve [antikvár]

Részlet: Kedves Elvtársak! Sem az ünnepi alkalom, sem a rendelkezésünkre álló idő nem teszi lehetővé, hogy részletesen nyomon kisérjük az alsó- és középfoku oktatás szervezeti, tartalmi változásait, a sokféle intézkedést és reformot, melyek meghatározták és formálták az iskolák életét. Csak utalunk a leglényegesebbekre - igy valamivel részletesebben a felszabadulással majd a szocialista nevelésügyre való áttéréssel bekövetkező fordulatra -, s inkább a fejlődés kiugró állomásait, sajátosságait vázoljuk fel; azokat amelyek elválasztanak a letünt multtól, a jelen feladatait szolgálják és a jövő tennivalói előtt nyitják ki a kaput. Népünk történetének legnagyobb fordulatát 1945 tavasza hozta meg. A szovjet hadsereg felszabaditotta hazánkat a fasiszták uralma alól. Az ellenforradalmi-fasiszta rendszer ezzel összeomlott, s megnyilt előttünk a független, szabad fejlődés utja. Népünk a munkásosztály élcsapatának vezetésével, a Szovjetunió, a baráti országok támogatásával, néhány esztendő harcainak, forradalmi átalakulásának eredményeképpen a szocializmus épitésének utjára lépett. Az uj magyar állam megteremtésével, az ország társadalmi és gazdasági rendjének népi demokratikus átszervezésével nagyarányu kulturális forradalom bontakozott ki, mely hármas célt tüzött maga elé: fel kellett számolni a volt uralkodó osztályok müvelődési monopóliumát; hozzáférhetővé kellett tenni a müvelődés intézményeit és forrásait a munkások, a parasztok, az egész nép számára - tehát demokratizálni kellett a kulturát -; s végül olyan uj értelmiséget kellett nevelni, amely nagyobb részben származik a munkásságból és a parasztságból, és amely - a régi értelmiség haladó elemeivel - vállalja az uj kultura megalkotását és terjesztését. Ezek a célok és feladatok a nevelésügyben a szervezet, az oktatás-nevelés tartalmának, szellemének reformját igényelték, és a tanulók szociális megoszlásának kérdéseit állították előtérbe.