Fiatalság - hová? [antikvár]

Részlet: "Egy kis vasútállomás vidéken. A vonat épphogy elment, amikor izzadva, lihegve, rohanva odaérkezik egy férfi. Az állomásfőnök lassan felemeli a kezét: "Ember, elkésett! Elment a vonat! Gyorsabban kellett volna szaladni!" Erre az utas, miközben homlokáról letörli az izzadtságot, ezt mondja: "Gyorsabban nem tudtam szaladni, de korábban kellett volna elindulnom!" "Elment a vonat", ez egy olyan mondat, amit az ember gyorsan és sokszor kiejt a száján. Esetleg futballmeccsen, ahol valaki nem érte le a labdát, vagy egy elrontott matekleckénél, vagy esetleg valakinél, akit megölt a kábítószer. "Elment a vonat!" Keveset gondolkozunk azon a tragédián, ami e szó mögött lehet. Mi van, ha életünk vonatát lekéssük, ha életutunk hamis vágányra fut? Vigyázzunk, hogy életük vonata ne menjen el, még mielőtt elérhettük volna."