Gátszakadás [antikvár]

A családok összeomlása napjaink társadalmát sok helyen alapjaiban rengeti meg. Szinte katasztrófaszámba megy a válások és a meg nem kötött házasságok aránya. Szociológusok, oktatás- és nevelésügyi szákemberek, pszichológusok, jogászok és politikusok tömege próbál meg választ keresni ennek okára, illetve megoldásra lelni ebben a helyzetben. Feltárják, olykor orvosolják a kialakult helyzetet, de - valljuk meg - nem sok eredménnyel. A szakma mintha csődöt mondott volna ezen a területen. Azonban nem kevés azoknak a száma, akik azt vallják: a kérdés lelki módon váló megközelítése vezethet el igazából a megoldáshoz. A szétesett családok szenvedő alanyai leginkább a gyermekek. Iskolákban, oktatási intézményekben követhető leginkább nyomon, hogy milyen magas az ún. csonka családok száma. Itt nem csak a gyermekét egyedül nevelő édesanyákra vagy édesapákra kell gondolni, hanem a széthullott családok romjain keletkezett újabb életközösségekre is, ahol hatványozottan érvényesül az "én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk" szemlélete Sérült gyermekek azonban nemcsak sérült házasságokban "teremnek". Konszolidált, olykor keresztyén háttérrel rendelkező családokból is érkeznek olyan fiatalok, akik komoly lelki, beilleszkedési és egyéb problémákkal küszködnek. Mi lehet ennek az oka? Megszokott dolog ilyenkor, a szülőket vagy a tanárokat hibáztatni (akik olykor még egymásra is mutogatnak), ám ők legtöbb esetben határozottan visszautasítják az ilyen és hasonló feltevéseket. A probléma összetettebb, mintsem gondolnánk! "Mi romlott el, és hol?" - hangzik el gyakran a kérdés. A gyermekek viselkedésében és magatartásában bekövetkező rendellenességek sok mindenre vezethetőek vissza: a családon belül átélt traumák (elutasítottság, szeretet hiánya, különbségtétel, a rossz szülői példa, túl sok fegyelmezés vagy éppen a gyermek számára terhes kényeztet-getés), az iskolában tapasztált kellemetlen élmények (a pedagógus nem megfelelő viszonyulása, az osztálytársak viselkedéséből fákadó nyomások), egyéb összetevők (a gyermek elutasítja saját magát, személyes tragédiák, örökletes tényezők). A fentiek figyelembe vétele mellett az sem mellékes, hogy a felnövekvő nemzedéket talán még soha nem érte annyi negatív hatás, mint napjainkban. A liberális eszméktől áthatott pedagógiai szemlélet egyrészt túl sok olyan módszert alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy kedvezőtlenül befolyásolja a serdülők felnőtté válását, másrészt olyan szellemi áramlatok meghonosítását teszi lehetővé, amelyek komoly veszélyt jelentenek az ifjúság számára. Ezek olykor még végzetesek is lehetnek számukra - gondoljunk csak olyan különböző extrém megnyilvánulásokra, amelyek súlyos lelki elváltozásokat eredményeztek egy-egy fiatal életében, vagy éppen öngyilkosságba hajszolták őket.