Harc a lelki szabadságért [antikvár]

Ki ne ismerné az ifjúság főbaját, mely nem más, mint életfájának nehéz, elsikkasztó, sorvasztó betegsége, az idejekorán keltett testi vágyaknak életerőt felemésztő tüze, a serdülő ifjúságnak csábítás folytán eleinte tudatlan, de előbb-utóbb tudatos vergődése a nemi élet kicsapongásainak fertőjében ? E baj tovaterjedésének szeretnének gátat vetni e sorok. Nem annyira felvilágosítással, - hisz az ifjúság azon része, mely e betegségben szenved, s melynek elsősorban szánja a szerző művecskéjét, kevés kivétellel azzal amúgy is tisztában van, - inkább az irgalmas szamaritánus szerepét akarja vállalni az eltévelyedett juhocskákkal szemben. Olajat kíván önteni gyógyíthatatlannak kikiáltott sebeibe, vissza akarja adni az ifjúságnak azt a kegyeleméletet, mely a zsenge fiatal kornak, zavartalanul derűs boldogságát képezte mindaddig, míg a hatodik parancs ellen nem vétkezett. De nemcsak visszaadni, meg is akarja őket tartani a kegyelem utján s mint lelkileg-testileg egészséges, munkabíró embereket akarja őket visszaadni a katolikus társadalomnak, Egyháznak s a magyar hazának.