Hiszek a Benned levő jóban [antikvár]

A társadalmi légkör, amiben élünk egyre szürkébb, zavarosabb, rosszindulatúbb. Egyre nehezebben látjuk meg a minket körülvevő emberekben a jót. Sokszor házastársunkban, gyermekeinkben, önmagunkban is nehezünkre esik, nemhogy azokban, akik nem szimpatikusak, sőt esetleg ártanak is nekünk. A Szentírásban olvassuk: ,,Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket." (Ter 1,27) ,,Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott." (Ter 1,31) A jelmondatunk mögött látjuk Istent, Ő szól hozzánk a romló körülmények által. A jelmondatunk egy vágyódásra válaszol, hogy Istenre bízzuk magunkat. Hiszünk abban, hogy Isten minden embert jónak teremtett. A jelmondatunk által Isten konkrétan is megmondja, hogy mit akar tőlünk. Azt akarja, hogy kincset keressünk, hogy minden emberben, akivel kapcsolatba kerülünk, fedezzük fel mindazt a jót, amit Isten teremtett, tegyük szóvá, örüljünk neki. Higgyük, hogy őt is Isten hordozza. Az Isten szeretet és a felebaráti szeretet az, ami eligazít a mindennapi életben.