Hiszem és vallom [antikvár]

I. AZ APOSTOLI HITVALLAS 1. Uram, hiszek! 1. Osztályunk többé-kevésbé egységes, összetartó társaság, de vannak azért különbségek közöttünk, mint minden más embercsoport tagjai kőzött. így például van akihez eljutott Isten szava, míg más alig hallott róla. Együtt vagyunk hívő és hitet nem ismerő gyermekek, hitta-nosok és nem hittanosok. A hittanosok természetesen járnak temp-lomtxí, tartják a vasárnapot és az ünnepeket. Mi boldogok vagyunk, mert van hitünk, és úgy gondoljuk, hogy jó dolog megvallani hitünket Ugyanis aki hisz, Isten szavát hallja meg és fogadja be életébe. 2. Jézus is boldog volt, amikor tanító és gyógyító útjain íiittei taiái-kozott, ha az emberek megvallották, hogy őt Isten Fiának tartják, tanítását pedig Isten szavának és örömhírének. Hitüket meg is jutalmazta (vö. Jn 9,38). Az újszövets^l Szentírás második részében az apostoli levelek ugyancsak a hitről vallanak. Ha a zsklóságból megkeresztelkedett híveknek írt valamelyik apostol, azt hangsúlyozta, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a megígért Megváltó, Isten Fia. Ha rórnai vagy görög származású keresztényekhez intézte szavait, akkor Úrnak nevezte Jézust. E népek szemében ugyanis a császár volt a földre szállt isten és az úr. Az apostoli igehirdetésből azonban ők is megismerték a teljes igazságot. Mi pedig reménykedünk Jézus ígéretében: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül". (Mk 16,16) ** 3. A hit megvallása az első ketesztények idejében a szentmisék és a keresztelések alkalmával történt.