"Hitből hitbe" - Kateketikai kézikönyv II. [antikvár]

BEVEZETÉS a lelkészek és katekéták könyvéhez Ezt a bevezetést tulajdonképpen feleslegesnek is tekinthetnénk, hiszen az első kötet elején adott élőszó és bevezetés mind a két kötetre vonatkozik. Szükségesnek tartunk mégis néhány dolgot itt is megjegyezni, hátha valaki csak a második kötetet veszi kézbe, és a bevezetés élolvasása nélkül bizonyos részeket félreérthet. . Az első részben hangsúlyoztuk, hogy a gyermekek evangéliumi nevelésének elsődleges helye a család, elsődlegesen felelősek azért a szülők. Itt is hangsúlyozzuk, hogy a megváltozott körülményeknek és követelményeknek megfelelően csak akkor újulhat meg egyházunk kateketikai munkája, ha a családok betöltik ezt a senki másra át nem ruházható, és semmi mással nem pótolható feladatukat. Vagyis, ha teljesítik a kereszteléskor vállalt feladatukat, és valóban „úgy nevelik " gyermekeiket. . A családi, szülői nevelés azonban egymagában nem elég. Mint ahogy a műveltséget és a társadalmi életbe illeszkedést a család és az iskola közös munkája nyomán sajátítja el a gyermek, a bibliai műveltséget és az egyház közösségébe tartozást is a család és a gyülekezet együttes és egymást kiegészítő munkája, nyomán nyeri el. Minél összehangoltabb ez a közös munka, annál több és jobb eredmény várható. A gyülekezet evangéliumi nevelő tevékenységé ahhoz nyújt segítséget, hogy a szülők, kéresztelési fogadalmuk második felét is betöltsék:,, és úgy neveltetem " i A gyülekezeti katekézist azonban nem szabad pótléknak tekinteni. Helytelen, ha a szülők úgy gondolkoznak, hogy rábízzuk ezt' az egyházra, az ő dolguk, hogy hívő keresztyént neveljenek a gyermekünkből. Ha egyáltalán beszélhetünk ilyen nevelésről, akkor csak úgy tehetjük azt, hogy a család és a gyülekezet együtt fáradozik ezért, és